A definíció szűkszavúsága ellenére lefedi az orientalizmus forrásait, amelynek szinte mindegyikét átfogja Eugène Delacroix (1798-1863), illetve Jean Auguste Dominique Ingres (1780-1867) életműve. Magyarország sem bújhatott el a Kelet varázsa elől: Ligeti Antalt (1823-1890) a Károlyiak küldik el a Szentföldre, a velencei származású és 1846-ban Pesten, a mai Deák Ferenc utcában az első festészeti akadémiát megnyitó Marastoni Jakabot (1804-1860) pedig „keleti” nőkről festett portréi képviselik a budapesti Magyar Nemzeti Galériában és az esztergomi Keresztény Múzeumban. A Keresztény Múzeum raktárában két „tangeri mór” festményt őriznek Paczka Ferenctől (1856-1925). Az első a turbános, szakállas Schfir Sherhanit ábrázolja, a másik pedig egy fejkendős leányt. A portrék frontális beállításúak; gyakorlatilag olyan realista módon megfestett mellképek, amelyeknek intimitást, meghittséget az arc lágy ecsetvonásai, a csillogó szemek, a lefelé tekintő fej kölcsönöznek. Az arcokat, a személyes karaktert a festő azzal is fokozta, hogy a ruhákat kevésbé dolgozta ki. A monori születésű Paczka Ferenc előbb Münchenben, majd Párizsban tanult, később Simor János prímás Rómába küldte, hogy a stílusát tökéletesítse. Az örök városban a pápa arcmását is megfestette. Később Berlinben telepedett le: itt hunyt el 1925-ben. Művészünk szinte minden műfajban alkotott: festett történelmi és egyházi kompozíciókat, illetve tolnai nyaralásai során népi életképeket, tájfestményeket. Paczka realista festésmódját jól jellemzi a Keresztény Múzeum tulajdonában lévő, A gyermek Magyarországi Szent Erzsébet alamizsnálkodása című, 1878-ban festett vászna. A hatalmas kép gyújtópontjába a festő a gyermek kenyérosztó Erzsébetet helyezte, aki előtt koldusok sorakoznak. A háromszög alakú kompozíció csúcsában láthatjuk Erzsébetet, a háromszög két oldalát a koldusok alkotják. A háttér sötét színe, valamint a balra erősödő fény mind-mind Erzsébet alakját hivatottak kiemelni.
