Vannak történetek, amelyek eleven részei maradnak kultúránknak, függetlenül attól, hogy „forgalomban” vannak-e, vagy sem. Ha csendesen és mélyen is, de részei lesznek az életünknek, olykor akár még eszünkbe is jutnak. Korábban talán csak sejtett értékeket, kapcsolódásokat, ismeretlen vagy eltemetett fájdalmakat, örömöket, életbevágó érzéseket és érzelmeket bíznak ránk. Jelenvalóvá tesznek, szem előtt tartanak. Sokakban eleven vagy könnyen felidézhető az emléke Barry Levinson 1988-as filmjének, az Esőembernek is, amelyet nem is annyira a rendező, inkább a főszereplő alapján azonosítunk: a Raymond Babbit nevű autista férfit játszó Dustin Hoffman alakítása a filmtörténet nagy eseményei közé tartozik, s ezt még az sem kisebbíti, hogy Oscar-díjat is kapott érte. A hétköznapi és rendkívüli szeretetről, az emberi kapcsolatok sérültségéről és gyógyulásáról szóló történet üzenete aztán túlnőtt a mozik és képernyők világán: az általa kicsit közelünkbe hozott, idegi fejlődési rendellenességgel élő emberek sorsára irányította milliók figyelmét. A mű színpadi változatát, Dan Gordon munkáját 2008-ban mutatták be a londoni West Enden, az Apollo Theatre-ben. Az Orlai Produkciós Iroda Magyarországra hozta a színművet, amelynek június 25-én lesz a premierje a pesti Belvárosi Színházban, Kulka János és Nagy Ervin főszereplésével, Anger Zsolt rendezésében. Az előadás létrehozói felajánlották, hogy július 5-én, hétfőn 20 órától is bemutatják a művet, s ennek az estének a teljes bevételét a ferences rend fenntartásában működő, autista gyermekeket segítő központnak adják át (az intézményről lásd az Új Ember 2009. április 5-i és augusztus 16-23-i számában olvasható írásainkat). A pluszelőadás és így a támogatás egyetlen feltétele, hogy június 11-éig mintegy négyszázötven főnyi közönség jelentkezzen. Jegyek a 06-20/775-3309-es telefonszámon igényelhetők. Érdemes élni a ritka alkalommal, amikor egy színházi este nem csak a nézők számára jelenthet ajándékot.
