Nem volt váratlan meglepetés – de az ilyesmit mindig jó megtapasztalni –, hogy Kulka János és Nagy Ervin játékáról nem mondható el a filmmel kapcsolatos féloldalasság. A magyar változat főszereplőjeként két rendkívüli tehetségű színész ragadja magával a telt házas előadások nézőit. Az érzelmek és hangulatok széles skáláján vezet végig a kéretlenül kapott vagy sodródva választott lélekbörtönéből egymás felé tapogatózó testvéreket alakító színészpáros. Rájuk épül a történet, rajtuk múlik az előadás hitele, amellyel meg is ajándékozzák a közönséget.
Mozifilmből készült színműről lévén szó, az adaptáció nem szakadhat el túlságosan gyökereitől, és óhatatlan a hasonlítgatás kísértése is, de a hazaiak önálló életre keltik a jól ismert történetet, melyben a filmhez képest nagyobb szerepet kap az emberi vonások és a helyzetek szikráztatta humor.
A rendezés egyszerű, akárcsak a jelzésszerű díszletek – az alkotók így biztosítják a jelenetek villanásszerű váltásait. Az Esőember orvosának szerepében, két szereposztásban két „nagy öreg”, Garas Dezső és Kézdy György karaktere gazdagítja a színpadi játékot.
Augusztus végén, szeptember elején lesz még néhány előadás. Nyár közepén pedig egy rendkívüli alkalomra is sor került, melyre lapunkban is felhívtuk a figyelmet: az elvileg csupán ötszáz fő befogadására alkalmas színházban több mint hatszázan gyűltek össze július 5-én, mert az aznapi előadás teljes bevételét a ferences rend fenntartásában működő gyöngyösi autistasegítő központ javára ajánlották fel a szervezők. Mintegy kétmillió forint gyűlt össze, amelyből lehetőség nyílik néhány sürgető fejlesztésre az intézményben.