A megállapodás értelmében a tulajdonos, a veszprémi érsekség ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésére bocsátja a honvédségnek a várban lévő (volt piarista) templomot előzetesen egyeztetett időpontokban a helyőrségi katonák és családtagjaik istentiszteleti és liturgikus lelkiségi alkalmaihoz. Az ünnepélyes aktus során az érseki palotában Szűcs Pál, a veszprémi helyőrség parancsnoka köszönetet mondott az érsekség által biztosított lehetőségért, hiszen hatvanhárom éve nincs temploma a helyőrségnek, s 1951-től gyakorlatilag minden hivatalos kapcsolatuk megszűnt az egyházzal. „Mi, egyenruhások az erőszak kezelésére vagyunk hivatottak – mondta –, de nem mindegy, miként tesszük azt, milyen értékek mellé felsorakozva. Ez a nap nyitánya lehet új életkezdetünknek…”
A templom mindig az egységet szolgálja és erősíti, emelte ki Bíró püspök, s egyúttal a lét egy másik síkjára irányítja a figyelmünket. XVI. Benedek pápa Szeretet az igazságban című enciklikáját idézve rámutatott: amikor az érsekség, a honvédség, a tábori püspökség együttesen fontosnak tartja, hogy legyen a helyőrségnek temploma, akkor fölveszi a küzdelmet a korunkban egyre uralkodóbbá váló, egysíkú emberképpel. Mert tudván tudja, hogy az emberi létnek van szellemi és lelki terrénuma is. Kifejezte reménységét, hogy modellértékű lesz a veszprémi kezdeményezés, amely a hazánkban újjáalakult tábori lelkészi szolgálat tizenöt éves történetében országosan az első ilyen megállapodás. Márfi Gyula érsek is csatlakozott Bíró püspök megkezdett gondolataihoz, hozzátéve, hogy amikor sajnos már az iskolákban sem törekszenek a teljes ember formálására, csak szakmai és tudásbeli képzést folytatnak, s a diákok lelki-vallási nevelésével nem foglalkoznak, óriási jelentősége van annak, hogy a honvédség fontosnak tartja, hogy a katonák ne csak jó szakemberek legyenek, hanem teljes értékű emberek, akiknek van vallási műveltségük, lelki intelligenciájuk is. A megállapodás aláírása után a Szent Imre-templomban a főpsztor és a tábori püspök mutatta be a szentmisét – Szécsi Ferenc plébános, veszprémi kisegítő tábori lelkész és más megyékből érkező római és görög szertartású katolikus tábori lelkészek részvételével. A helyőrség Légierő Zenekara kísérte az egyházi énekeket, s az olvasmányt, a szentleckét és az egyetemes könyörgéseket katonák olvasták fel. A szertartás végén elhangzott: a templomot a református katonák is használhatják, Szabó György István református tábori lelkész a közös célokra utalva köszönetét fejezte ki a lehetőségért.
