„Az egyház örül szerelmeteknek”

Az idei búcsúhoz kapcsolódva új családpasztorációs alkalommal bővült a nemzeti kegyhely programja. A jegyesek számára megtartott lelkigyakorlat során személyes és közösségi imára és közös beszélgetésekre egyaránt lehetőség nyílt. Fiatal pár közeledik a mezei úton. A Zagyva völgyében még a hajnali ködfoltokat kerülgették, de a kolostor közelében a reggeli nap már feloszlatta az egyre ritkuló párát. Egymás kezét fogva, lábukon néhány harmatcseppel s a réti füvek illatával lépnek be a kolostor kerengőjébe.
– Szépek vagytok, örülünk nektek – köszönti őket a püspök. A szerelmeseket üdvözlő szavak hallatán arcomra valószínűleg kiülhet az irigység, mert Bíró László felém fordul, és mosolyogva megnyugtat, hogy természetesen nekem is örül az egyház. – Örülünk a fiataloknak, és az a célunk, hogy kitágítsuk a házassági felkészítés lehetőségeit – mondja a családpasztorációért felelős főpap. – A hitoktatás keretében és a tanórákon megtartott felkészítés mellett szeretnénk felkarolni a párkapcsolatban élő lányokat és fiúkat is, akik eddig magukra maradtak. Az elképzelés lényege az, hogy harmóniába kerüljön a tanítás, a tanúságtétel, a közösségi képzés és a liturgikus formálás. Segítséget akarunk nyújtani a fiataloknak, hogy tisztán és derűsen élhessék meg jegyességüket. Ha látják, megismerik azokat a gazdag szellemi-lelki tartalmakat, amelyek értékrendünk szerint a párkapcsolatokban megjelenhetnek, meggyőződésünk szerint arra fognak törekedni, hogy egyre gazdagabbá tegyék együttlétüket. A programban részt vevők a gyakran csak esküvői felkészítést adó jegyesoktatástól eltérően tükröt tartanak egymásnak: egymás tapasztalataira építhetnek, hasonló kihívások előtt álló fiatalok példájából okulhatnak. Pál Krisztina és Deák Miklós számára erős szeretetegységet jelent a párkapcsolat. Jólesik látniuk, hogy rajtuk kívül is vannak, akik kapcsolatukat Isten akarata szerinti tisztaságban szeretnék megélni. – Ajándék és egyúttal megajándékozott szeretnék lenni – mondja Krisztina. Az ember az egyetlen lény, akit Isten önmagáért teremtett. Soha nem szabad megengedni, hogy társunk használati tárggyá silányuljon. Szeretetem célja csak a másik ember lehet, aki egyedül a létemért szeret, és én is az ő létének örülök. – Úgy érzem, csak Istenben lehet egy egész életen át tartó, örömteli, odaadásban és szeretetben gazdag párkapcsolatot megélni – veszi át a szót Miklós. Erre a felelősségteljes, gyakran nehéz együttlétre tudatosan kell készülni. Mély és valóban értékes életet a keresztény értékek, Isten parancsai nélkül nem lehet élni, s ezért nekem az ő parancsaihoz kell idomulnom, szerintük kell élnem. Megkaptuk a döntés, a felelősségvállalás jogát. Úgy látom, hogy egyre kevesebben akarják vállalni ezt a felelősséget párjukért, gyermekeikért, ahogyan nem akarnak áldozatot hozni az idősekért sem. – A Jóisten mindig akkora keresztet rak ránk, amekkorát el tudunk viselni – folytatja Krisztina. – Ha többet cipelünk, odaáll mellénk, s együtt visszük tovább. Nyilván nem lesznek zökkenőmentesek a hétköznapok, de bízunk benne, hogy az Istennel való egységben megtaláljuk majd a boldogságot. – Ennek az egységnek a megélése teremti meg azt az erős alapot, amire a házasság épülhet – emeli ki Bíró László. Ha a mai Európa definiálná a házasságot – ami felfogásunk szerint egy nő és egy férfi életre szóló szövetsége – és elfogadná a zsidó-keresztény bibliai emberképet, akkor megmenekülne az önpusztítástól. A szentségi házasságban – gyengéd, önmagunkat átadó, visszavonhatatlan szeretettel – Krisztus szeretetének jelévé válnak a párok. Szüntelen kegyelemközvetítő viszony jön létre a két ember között, ami hozzásegíti őket, hogy házasságuk a család kiinduló- és egyben végpontja lehessen.  – Úgy szeretnénk egymásért élni, hogy Istenben gyökerezzen az összetartozásunk, és házasságunk ne legyen majd a család áldozata – mondja Takács Orsolya, aki Kissevich Mártonnal közeli esküvőjükre, pontosabban házasságukra készülődik. A többiekkel együtt azért jöttek a lelkigyakorlatra, hogy elcsendesedve, egymásra és a Jóistenre figyelve készülhessenek a szentségi házasságra. – Nekem segítségre volt szükségem a szentségi házasság fogalmának, tartalmának értelmezéséhez, mert megkereszteltek ugyan, de sokáig nem gyakoroltam a vallásomat, árulja el Kaszás Ferenc, aki Czétényi Rékával érkezett Szentkútra. Miután összeismerkedtek, néha elkísérte Ritát a templomba. Minél többször hallgatta a prédikációkat, annál jobban megérintette az evangélium tanítása, „s mára már sikerült felvennem a ritmust” – mondja. Ősszel csatlakozik majd egy katekumencsoporthoz, hogy elsőáldozó lehessen és megbérmálkozhasson. Az a céljuk, hogy szentségi házasságban kössék össze az életüket. Mióta gyakoroló katolikus lett, a korábban fontosnak vélt dolgok elvesztették számára a jelentőségüket, s helyükre új értékek kerültek – néz mosolygós szemmel kedvesére. Elhallgatok, nincs több kérdésem. Ezek a fiatalok teljes emberként élik meg szerelmük lelki-szellemi dimenzióját. Erős alapokkal állnak majd az oltár elé, hogy szentségi házasságot kössenek, mert – a költő, Sztyepan Scsipacsov szava szerint – „a szerelem szent dolog, s ahogy múlnak az évek, még szentebb lesz, meleg kendő, mely betakar téged”.