Kiss Péter

Tanévzáró szentmise a Magyar Szentek templomában

 
„A zenét, a hivatásomat köszöntem itt meg ma leginkább – mondja Fülöp Márk, aki fuvolázott a Te Deumon. – És persze azt, hogy továbbra is a közösséghez tartozhatom, noha már korábban végeztem az egyetemen. Nagyszerű egy olyan, spirituális és értelmiségi csapat tagjának lenni, mint az MKK (Műegyetemi Katolikus Közösség, Budapest egyik legnagyobb, legvirágzóbb egyetemi közössége – a szerk.). – Idén abszolváltam – újságolja Tóth Erzsébet matematikus, a szkóla tagja, beugró karvezető –, én legfőképpen ezért mondtam hálát a mai misén.

 „Csak a halott indián jó indián.”

Ijedten állunk fölötte. Szeme résnyire nyitva, de a semmibe tekint. A Blaha Lujza téri aluljáró kövén hever. Némi tanakodás után hívjuk a mentőt, aztán tehetetlenül várakozunk. Nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá és a helyzethez. Kiszolgáltatottságához és ahhoz, hogy segítenünk kellene, de semmit sem tehetünk. Félünk megmozdítani. Beszélünk hozzá, de nem reagál. Ébresztgetnénk, megfogjuk a karját. Nincs itt, „megszökött”.

Sokan elmennek mellettünk, de a többséget nem érdekli. Rosszallóan néznek rá is, ránk is. Kellemetlenül érezzük magunkat, és úgy nézegetünk körbe, mintha valami rosszat tennénk. – Mit akarunk tőle, mi közünk hozzá?! – kérdezik a tekintetek. Őrizzük. Védenénk. Meg akarjuk védeni elveszített méltóságát.

Pünkösdkor elsőáldozás volt a kiskunsági Csengődön.

– Hosszú évek óta ez az első alkalom, hogy egyházközségünkben ilyen szép számban elsőáldoztak gyermekek – tudjuk meg Szaniszló Tibor plébánostól, majd folytatja:

– Négy éve kerültem ide, és hamarosan nagyon megkedveltem ezt a községet. „Kis Svájcnak” nevezem, mert annyira szép, sok parkja van, és nagyon jó az infrastruktúrája. Még Kiskőrösről is idehozzák busszal az óvodásokat játszani! Míg más falvakból országszerte eláramlanak, ide éppen ellenkezőleg, egyre több fiatal család költözik be.

Beszélgetés a katekumenátus gyönyörű és emberpróbáló életszakaszáról„Megesik, hogy valakinek, noha egyetemet végzett ember, mi adjuk először a kezébe a Bibliát. És kiderül, hogy nemcsak a szülei, hanem már a nagyszülei sem voltak vallásosak” – meséli Kató-Bellavics Ágota és Kató Csaba, akik 1996 óta katekumenek kísérői a budai Szent Imre-plébánián.

– Manapság, amikor a vallási és azon belül a keresztény kínálat is bőséges, a katekumenátus felvet egy jelentős kérdést. Egyre általánosabb a spirituális éhség, sokan keresnek biztos fogódzókat, ám ahhoz, hogy egy katolikus katekumenközösség tagjaivá váljanak, mintha már azelőtt tudniuk kellene, mit keresnek, mint hogy megtalálták volna. Az esetek nagy részében azonban nem így van: a keresésüknek nincsen határozott iránya. Ha ebben a helyzetben valaki erőteljesen befolyásolja őket, az a látszat keletkezhet, hogy olyan „portékát” akar rájuk erőltetni, amire – éppen arra – valójában nem is vágynak, vagy hogy olyan kérdéseikre válaszol, amelyeket fel sem tettek, mint Pál Ferenc atya szokta mondogatni.

Kató Csaba: Amikor valaki hozzánk fordul, eljön egy csoportunkba, kifejezi a hit iránti érdeklődését, az első dolgunknak mindig azt tartjuk, hogy hozzásegítsük a legmélyebb, legerősebb vágyaival való találkozáshoz, amelyek mozgatják és keresővé tették. Tartózkodunk attól, hogy konzervigazságokkal támadjuk le.

Jogszabályok és az élet tisztelete Frivaldszky Edit az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnökeként márciusban Brüsszelben járt. Egy olyan konferencián vett részt, amelynek – mint mondja – talán az a legfőbb jelentősége, hogy egyáltalán megrendezték. „Mert az élethez, méltósághoz és integritáshoz való jog a fogantatástól kezdve ma olyasmi, aminek európai érvényre juttatása érdekében még sokat kell tennünk” – véli.

– Az egyesület a honlapján – www.egyuttazeletert.hu – olvashatók alapján arra törekszik, hogy azoknak a várandós nőknek segítsen, akik bajként élik meg, hogy teherbe estek – vagyis mindig konkrét élethelyzeteket próbál kezelni. Egészen más azonban egy társadalom egészének helyzete, az arra való hatásgyakorlás szándéka, amely a brüsszeli konferencia egyik legfőbb témája volt. Milyen eszközöket vélnek alkalmasnak e szélesebb összefüggések befolyásolására, egyáltalán feladatuk-e, hogy ezekkel foglalkozzanak?

– Fontos, hogy tisztában legyünk vele: a gyermekvállalás soha nem csak az egyes nők problémája, akik hozzánk fordulnak. Az igaz, hogy ők sokszor nagyon egyedül érzik magukat, de már ez is társadalmi probléma, és sok szempontból következménye is társadalmi problémáknak. Meggyőződésünk, hogy ha egy nőt szeretet vesz körül, nem akar lemondani a gyermekéről. Ám manapság sajnos az európai társadalmakban, amelyek az abortuszt bevett eszköznek tekintik a krízishelyzetek orvoslására, a bajba került nőknek jószerivel nem is kínálnak más megoldást.

Három nemzedék napja a pesti Jézus Szíve-templomban

Korjelenség, hogy a különböző nemzedékek elszakadnak egymástól, és gyakran nehezen találnak szót. Ez a gond az egyházban sem ismeretlen. Április 27-én a Pesti Jézus Szíve-templom szentelésének százharmadik évfordulója, 29-én pedig a nemzedékek közötti szolidaritás európai napja volt (2012 egyébként is ennek és az aktív időskornak az éve az Európai Unióban). A jezsuita templomban és a Lőrinc pap téren április 28-án, szombaton a két apropót összekapcsolva, Három nemzedék címmel családi napot tartottak.