Magyar tannyelvű egyházi iskola nyílt a felvidéki Szepsiben – Szepsi több mint tízezer lakosú város a mai magyar határ közelében, Kassától délnyugatra, a Felvidéken. „Tizennyolc éve kerültem a városba – mondja Gábor Bertalan esperes. – Akkoriban a hivatalos statisztikai adatok szerint a lakosság ötvenkét százaléka vallotta magát magyarnak. Közel húsz évvel később ez az arány huszonnyolc százalékra csökkent.
Beszélgetés Udvardy György pécsi püspökkel – Szeptemberben felmenő rendszerben immár a harmadik és a hetedik osztályos diákok is kötelezően választhattak a hit- és erkölcstan, illetve az erkölcstan tantárgy közül. A közelmúltban megválasztották Udvardy Györgyöt a püspöki konferencia alelnökévé, de továbbra is a hitoktatási bizottság vezetője maradt.
Megkezdődött Zircen a monostori sör főzése – Slapajként – ha úgy tetszik, kezdőként – működtem még akkoriban az újságírás olykor elismert, máskor elmarasztalt vidékén (az újságírókat ismerték el egyesek, s marasztalták el ugyanolyan hevességgel mások), amikor egy alkalommal jó sorsom Cserháti József pécsi püspök ebédasztalához vezetett. A püspök úr kedélyes, pirospozsgás arcú, mint mondták, sváb habitusával a legjobb értelemben uralta mindig a széles asztalt. Olykor a kommunista hatalom embereit is kénytelen volt fogadni, s mint az életbölcselettel teli ember, tudta, hogy az étkezés alkalmas bizonyos kínos helyzetek levezetésére. Titkárát felkészítette erre: amikor az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke vagy más pártpotentát valamely újabb huroknak szánt témával hozakodik elő, a püspök atya válasz helyett felszólította titkárát, szíveskedjen tölteni a vendégeknek. S kívánság szerint csordult a sör vagy a bor a poharakba. Ezzel elterelve eredeti medréből a témát, amelyet később már nemigen lehetett visszahozni. S elhangzott ekkor is, amire aztán engem is kioktatott (rám fért ez az oktatás, másféle is): a legjobb étvágygerjesztő egy jó pohár sör! Dékány Sixtus ciszterci főapát jót mosolyog a történeten (a sör említése és persze a történelmi reminiszcenciák kapcsán), annál is inkább, mivel egy pohár frissen csapolt sörrel a kezünkben beszélgetünk. Nem is akármilyen sörrel! Az augusztus közepén megnyílt Zirci Apátsági Manufaktúra Kft. búzasöre a kezünkben, amely a főapát úr megfogalmazása szerint frissítő, üdítő, társasági fogyasztásra alkalmas. A belga típusú sör piaci hiánypótló, a ciszterciek egyik legkarakteresebb söre, hiszen a belga földön készült ciszterci sörök a legjobbak ma is a világon. A pils (pilseni) pedig az általános fogyasztási szemléletnek felel meg.
Beszélgetés Adriányi Gábor történésszel – A bonni egyetem emeritus professzora, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, felsőörsi prépost augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapta. A nemzetközileg ismert egyháztörténészt, akit annak idején – számos társával együtt – kizártak a Központi Szemináriumból, titokban szentelte pappá Zadravecz István püspök. A második világháború befejezésének hetvenedik évfordulója alkalmából arról beszélgettünk vele, hogy a háború végén milyen mozgástere maradt a magyar egyháznak.
“A zsinat többek között azért szorgalmazta a püspöki konferenciák létrehozását, hogy egy adott régió, ország evangelizációs, lelkipásztori tevékenysége minél hatékonyabb legyen. Örömmel teszem hozzá – és erre mi, magyarok méltán lehetünk büszkék –, a püspöki konferencia intézménye nálunk már több mint százötven éves múltra tekint vissza” – fogalmazta Veres András, szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia újonnan megválasztott elnöke.
Kellemesnek ígérkező hajókirándulás az adriai vizeken. Elindulunk a festői Baškából, ahol két kilométer hosszan várja a tenger szerelmeseit a föveny. hajó kapitánya néhány perccel később figyelmeztet minket, hagyjuk el a hajó első részét, mert rövid ideig olyan vizeken haladunk, ahol a part felől lecsapó szél, a bora felhajtja a hullámokat a fedélzetre.
Törley Mária szobrászművész Szent István ábrázolásáról és a művészet hivatásáról – Az úgynevezett modern művészet számos alkotása rövid időn belül elporlad. Érdektelenné, ezáltal értéktelenné válik. Valószínűleg minden korban így volt ez. A sokaságban aztán olykor megcsillan valami, a látvány nem kíván különösebb magyarázatot, ott áll a maga nagyságában. S csak azt érezzük, a szép és a jó, tehát az igaz anyagi formát öltött. Ezt nevezzük művészetnek, amely magával ragad, hozzájárul a teremtés kibontakoztatásához.
A ferences öregdiákok – barátokkal, ismerősökkel kiegészülve – ismét nekivágtak immár évenként szokásos autóbuszos zarándoklatuknak, Szent Ferenc nyomában. A szervezés munkáját az Udvarhelyi testvérpár, Olivér és Nándor vállalta most is magára, a lelkivezető pedig hagyományosan Tömördy Viktor atya, ferences szerzetes, főiskolai tanár, egyháztörténész volt. Az idei út különlegességének számított, hogy velünk tartott Prokopp Mária, az ELTE emeritus professzor asszonya, a ferences világi rend tagja, aki bámulatra méltó szaktudásával és lelkesedésével szinte egyetemi kurzust tartott a társaságnak az öt nap alatt. A Giottónak tulajdonított mondás kísért minket: „Mindenkinek bőven adj, feltűnés nélkül.” Így utazni jó, s eltűnődni közben, fölnyitni létezésünk egy újabb élmény-lapját. Sokfelé jártunk, sok mindent megtekintettünk ezeken a napokon, utunkat – és figyelmünket – elsősorban Szent Erzsébet életének egyes állomásai határozták meg.
