Pieterjan Gijs és Arnout Van Vaerenbergh fiatal építészek olyan egyedi építési módszert alkalmaztak, melynek segítségével a táj látható marad a templomon keresztül. Műalkotásuknak címet is adtak: Reading between the lines – vagyis Olvasni a sorok között. Az építészpáros az átlátszó templomot harminc tonna acélból és kétezer oszlopból építette fel egy betontalapzatra Borgloonban.
A szellősen egymásra rétegelt falemezeknek és vaselválasztóknak köszönhető, hogy a látogató átláthat a falakon. A több mint egyhavi munkával felépült „százrétegű” templom csodálatos látványt nyújt. Lehetővé teszi, hogy a szemlélő az anyagok, formák és fények játékában értelmezze újra és újra, amit lát.
Nem véletlen, hogy az alkotók műalkotásuknak a templom formát választották. A játék a nyitottsággal és a zártsággal utalás lehet arra, hogy a hit túlmutat a templom falain. Eszünkbe juthat róla Szent Ferenc himnusza, de talán az is, hogy Isten előtt nem lehet rejtegetni valónk. Ám az épület emlékeztet a németalföldi tájban (és Európa-szerte) magányosan és üresen álló templomokra is. Hiszen a hívek számának csökkenésével egyre több az elhagyatott, úgynevezett „árvatemplom”. A fényképeket nézve azonban egészen biztos, hogy ez az épület mindenki számára mást jelent, s talán éppen ez benne a legszebb.
