Fotó: Parlux
Jézus a jelenben? Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a Megváltót napjaink világába helyezze valaki. Első hallásra viccnek tűnhet a dolog,
Ön mégis komolyan gondolja.
– Nem kizárólag Jézust, hanem az egész passiótörténetet emeltük át a jelenbe, valamennyi szereplőjével együtt. Többen próbálták már vászonra vinni, mi lenne, ha Jézus ma jönne el közénk, de ez bizony igen- csak súrolja a blaszfémia határát. A mi célunk nem a polgárpukkasztás volt, hanem az, hogy úgy dolgozzuk fel ezt a történetet, ahogyan azt más még nem tette meg. Korunk társadalmi kihívásaival is szerettük volna szembesíteni az embereket.
Milyen kihívásokra gondol?
– Például a média felelősségére. Életünkben meghatározó szerepet játszik a kommunikáció. A televízió, a rádió, a közösségi média, az utcai reklámok mind-mind befolyásolják az életünket, a személyiségünket, a döntéseinket. A médiumok és az internet felelőssége és hatása óriási. Vajon egy kirakatper – hiszen Jézus elítélése sem volt más – közvetítése alkalmával miképp befolyásolható a közvélemény? Hogyan lehet bűnözőt kreálni egy szeretetről prédikáló emberből? Vajon Heródes, Pilátus és a farizeusok miként állítanák szolgálatukba a ma rendelkezésre álló eszközöket, hogy elérjék a céljaikat? A filmnek érdekes vonulatot és különös mélységet ad ez a megközelítés.
A per tehát a film központi témája?
– Fontos része a történetnek, de a fő téma az „üzenet”. Van egy mérhetetlenül egyszerű üzenet, amelyet a keresztény alkotásoknak közvetíteniük kell. Ez nem más, mint a szeretet. A film egyik kulcsjelenete számomra az, amikor a Jézust alakító Tóth Olivér azt mondja egy vita végén Júdásnak: „Végül csak a szeretet marad.” Ez az egyetlen mondat számtalan élethelyzetben megállja a helyét. Hiszen mit ér a siker, a vagyon s a többi, ha nincs, aki az embert szeresse, és akit szerethetne. Megfordítva is igaz. Az ember a szeretet erejével sok mindent kibír és átvészel. Az ünnepek közeledtével ez a szó még erősebben lüktet majd az emberekben.
Egy interjúban azt mondta, hogy a film megjárta a Vatikánt is.
– Valóban elküldtük a filmet a szentatyának. A forgatókönyv írásakor ugyanis Ferenc pápa mutatta meg a végső irányt, amikor az egyik nyilatkozatában azt mondta: farmernadrágos, tornacipős szentekre van szükség. Sejtem, hogy ő arra gondolt, a piercinget viselő, videójátékokat játszó mai fiatalok is élhetnek nemes és értékes életet, ám számomra nagy jelentőséggel bírt ez a mondat, és megerősített abban, hogy Jézus történetének modern feldolgozása nem lesz sértő, sőt párhuzamba állítható a keresztény megújulás törekvéseivel. Amikor elkészült a film, úgy éreztem, köszönetet kell mondanom Ferenc pápának, és egy személyes levél kíséretében elküldtem a filmet a Vatikánba. Talán én voltam a legjobban meglepve, amikor megérkezett a válasz, amelyben áldást kaptam a munkánkra. A levelet odaadtam az édesanyámnak, hogy őrizze ő.
Ezek szerint vallásos a családja?
– Természetesen nem a semmiből jött az indíttatás, hogy elkészítsem ezt a filmet. Nagyon fontos számomra a család. A gyermek-szülő kapcsolat leírhatatlan dolog. Gyerekként és szülőként is így látom ezt, hiszen két gyönyörű kisfiam van, akik meghatározzák az életemet. Ezt a kapcsolatot is szerettem volna beemelni a filmbe a Jézus és Mária, valamint a Júdás és anyja közötti kötődés megjelenítésével. Azt gondolom, hogy egy anya számára a gyermeke a legfontosabb, s legyen az bár a világ legkülönlegesebb „embere” vagy a történelem egy sötét alakja, ő ugyanúgy fog érezni iránta. Ha a gyermeke elesik, az neki is fáj, ha boldog, az neki is örömet okoz, és ha bántják, mindent megtesz majd azért, hogy megmentse. A film néhány jelenete a szülői szeretetet hivatott ábrázolni, kiemelve azt a gyötrelmes elfogadást, amellyel Mária igyekszik a háttérben maradni, és elengedni a fiát, miközben sejti, mi vár rá.
Mária is kulcsszerepet kap a filmben?
– Folyamatosan jelen van Jézus mellett, de csupán néhány mondatot írtunk a számára. Román Judit, aki Máriát játssza, nem volt könnyű helyzetben, mert testtel és mimikával kellett kifejeznie az érzéseit. Szívesen írtam volna még több szöveget neki, de a film így is száztizenhét perc, nem fért már bele újabb jelenet, amit nagyon sajnáltam, mert Judit fantasztikus színésznő, aki a hangjával is varázsolni tud.
Ön írta a forgatókönyvet?
– Az oroszlánrészét valóban én írtam, de Kálloy-Molnár Péter is részt vett a véglegesítésben. Péterrel, aki Júdás megformálója, sokszor találkoztam a forgatás előtt, hogy átvegyük a könyvet és a karaktert. A beszélgetéseinkből néhány új jelenet is kerekedett. Nagyon tisztelem azt az odaadást és alázatot, amellyel Péter viseltet egy-egy produkció iránt. Nem csupán elvállalja a szerepet, hanem kreatívan igyekszik hozzátenni mindent, amit csak tud. Lehet az egy-egy új ötlet a forgatókönyvhöz, a karakter aprólékos kidolgozása, vagy egy félmondat a kollégának, hogy „az előző beállításnál a másik kezedben fogtad a poharat”. Hatalmas tapasztalata van, nagyon sokat lehet tanulni tőle. A forgatókönyv írásának és a film elkészítésének legnehezebb pillanata Jézus Getszemáni-kertben mondott imájának kidolgozása volt. Mivel filmről, és nem színdarabról van szó, nagyon meg kellett rövidítenem a jelenetet, ami komoly kihívást jelentett, hiszen a Biblia szövegét kellett meghúznom úgy, hogy a tartalom sértetlenül megmaradjon. Összehasonlítottam a fellelhető bibliafordításokat, hogy ne hibázzak. A lemenő nap fényével a háttérben szerettem volna felvenni ezt a jelenetet, amely, bár egyszemélyes, mégis hat-tíz ember jelenlétét igényli. Így nem kevés szervezésbe kerül, hogy abban a tizenöt percben, amikor a kamera a megfelelő háttér előtt foroghat, minden és mindenki a helyén legyen. Ha rossz az idő, ha felhős az ég, ha a színésznek migrénje van és az egysnittes monológot nem tudja felmondani, akkor bizony lemegy a nap, mi pedig dolgunk végezetlenül térhetünk haza. Negyedszerre sikerült felvennünk ezt a jelenetet, mert vágás nélkül, egyszerre akartam rögzíteni a képsort. Pezsgőt bontottunk, amikor végre sikerült.
Lehet még újat mondani a mozivásznon Jézus szenvedéstörténetéről?
– Kálloy-Molnár Péter még a munka legelején azt mondta, hogy a legszebb és a legfontosabb történethez nyúltunk hozzá. Szerintem mindig lehet újat mondani és újat mutatni. Csak bátorság és alázat kell hozzá. A keresztény vallásban szerencsére nincs ábrázolási tilalom, így a művészet újra és újra megragadhatja és feldolgozhatja ezt a témát Még a forgatás és az utómunkák során is rengeteg új ötletem támadt azzal kapcsolatban, hogy milyen további lehetőségek rejlenének egy következő feldolgozásban. A téma adott. Hozzá lehet nyúlni, és nemcsak lehet, hanem kell is.
A filmkészítéshez persze szükség van a megfelelő anyagi háttérre. E tekintetben nem mondhatnám, hogy minden ideális volt, de szerencsére valahogy mindig sikerült kitöltenünk a keletkező űrt, és lelkesedéssel, hittel, összefogással folyamatosan haladni tudtunk a munkával. Ehhez persze egy kiváló csapatra volt szükség. Wunderlich Antal operatőr gyönyörű képeket rögzített, Víg Péter vfx supervisor szép látványvilágot teremtett, Beregszászi Lili maszkmesterünk az olykor tizenhat órás forgatási napokon is tartotta bennünk a lelket, Czigány Kata gyártásvezető pedig akár hajnal kettőkor is helyrerángatott mindenkit, ha már szétesni látszott a csapat.
Mit gondol, miért nem készül több bibliai tárgyú magyar film? Mintha a vallásos témák iránt érdeklődő közönséget elfelejtették volna a hazai filmalkotók.
– A mi filmünkhöz hasonló, kifejezetten vallásos témájú produkció valóban régen készült Magyarországon. A producerek nincsenek könnyű helyzetben. Egy film témáját két ember határozza meg: a rendező és a producer. A rendező el akar mesélni egy történetet, át akar adni valamit, a producernek viszont ki kell termelnie a bevételből a film költségeit. Két lábbal kell állnia a földön, s az ő feladata az is, hogy visszarángassa a rendezőt a realitás talajára. Így tehát a kereslet határozza meg a kínálatot, olyan filmet kell gyártani, amit megnéznek az emberek. Az is igaz, hogy a mozilátogatóknak pedig mindig a meglévő kínálatból kell választaniuk. A producerek felelőssége, hogy mit mernek bevállalni, a biztos bevételt ígérő vígjátékok mellett megkockáztatnak-e komolyabb témájú alkotásokat is. A kérdésre a nézőszám alapján hamarosan választ is kaphatunk, hiszen passiófilmünket november 24-től játsszák a mozikban. Vajon hányan nézik majd meg? Kell-e a magyar embereknek Jézus Krisztus?
