Valamit tud, amit senki sem. Rá bízta az Isten az életünket – hogy ő hordja ki, ő vajúdja világra, ő istápolja mindvégig, amíg csak mozdulni képes, és amíg csak aggódni és imádkozni tud. Tőle tanuljuk a szavainkat, hogy nevén nevezzük a világot, és tőle a bizalmat, hogy ez a világ élhető és embernek való. Az anya nem egyetlen gesztussal ad életet, hanem a maga élete fogytáig. És nemcsak a maga gyermekének, hanem példájával lányok és asszonyok további nemzedékeinek, hiszen addig lesz élet a Földön, amíg az asszonyok rendíthetetlen hite, kikezdhetetlen reménysége, megingathatatlan bátorsága el nem fogy – és vállalják az anyaságot. Éltesse és bátorítsa Isten az életadó anyákat!
