A monostor szerepe a középkorban
Az első hazai bencés monostort, a pannonhalmit – kezd bele a történetbe kísérőnk – 996-ban alapította Géza fejedelem. A második, a pécsváradi, már fia, István nevéhez köthető. Egy itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztrik apátnak adományozott, hogy benne bencés szerzetesek számára létesítsen otthont.
A Zengő lábánál épült monostor „alapítólevele” 1015-ös keltezésű. A történészek szerint az oklevélszöveg nem a legmegbízhatóbb forrás, hiszen csak későbbi átiratokban maradt ránk. II. Géza korában állítólag elégtek az eredeti oklevelek, és az apátnál levő másolatok alapján írták át a diplomákat. Az apátság alapításának másik forrása a Pozsonyi évkönyv. A Pray-kódexben fönnmaradt annales a pécsváradi apátság fölszentelését Szent István halálának évére teszi. A monostor alapítását Szent István nagyobbik legendája is megemlíti és összekapcsolja Asztrik apát személyével. A legenda egy Bonifác nevű szerzetest is említ, aki azonos lehet az ezredforduló korának nagy hithirdetőjével, Querfurti Brúnóval. A források alapján feltételezhető, hogy Brúnó, akinek rendi neve Bonifác volt, járt a Dél-Dunántúlon. (A ma embere számára kevéssé ismert, de gazdag életutat bejárt Querfurti Brúnóval részletesen foglalkozik a Belvedere Meridionale folyóirat 2012/4. száma. Benne Font Márta, Puskely Mária, Galamb György, Koszta László, Tóth Sándor László, Halmágyi Miklós írásait, valamint Brúnó leveleit olvashatjuk Szabó Pál fordításában és jegyzeteivel.)
Sokan megfordulhattak a pécsváradi monostorban. Többek között Szent Gellért is vendégeskedett a falak között. A Kálmán király bosszúja elől menekülő Álmos herceg pedig ide rejtette el megvakított fiát, Bélát. A később II. (Vak) Béla néven megkoronázott uralkodó hálából adományokkal gazdagította a monostort.
Pécsvárad a török időkig nagy jelentőséggel bírt, hiteles helyként is működött. Az 1503-as vizitáció szerint Pécsváradon tíz szerzetes élt. Ez a szám jóval több volt, mint az akkori országos átlag.
Amiről a kövek mesélnek
Az eredeti épületre – mutatja kísérőnk – a tűzvész után emeletet húztak, később lakótornyot is kapott. Mellé a XIII. században egy nagy, vélhetően gótikus templomot emeltek. A XIV. században a déli oldalán hozták létre a bencés kolostorokra jellemző négyszögletes udvart. A közepén minden bizonnyal szökőkút csobogott, kerengő vette körbe, ahonnan a különböző helyiségek nyíltak. A templomot folyamatosan bővítették. Az épületegyüttest fallal vették körül, amelyet bástyák tagoltak. Innen eredhet a hely várad utótaggal ellátott elnevezése is. Ám az itt található épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. A rablók ellen védte a benne élőket, de hadi támadások visszaverésére nem volt alkalmas.
A mohácsi csata után a szerzetesek elmenekültek Pécsváradról. Az őrséggel megbízott katonák parancsnoka nem látott esélyt arra, hogy győzzön a törökkel szemben. A katonák magára hagyták az épületegyüttest, előtte azonban megrongálták, hogy az ellenség ne használhassa. A törökök 1543-ban foglalták el Pécsváradot, a romos monostorral nem foglalkoztak. Az épületek állaga a hódoltság ideje alatt tovább romlott. A szerzetesek soha többé nem tértek vissza – osztja meg velünk a sajnálatos tényt Novotny Iván. A hajdani monostor mellett ma múzeum, szálloda és étterem működik.
A megmaradt kincs – Angyali tekintet
A Zengő felől fújó böjti szélben lépkedünk az ezeréves kövek között. A monostornégyszögből szinte semmi sem maradt. Ugyanakkor jól látszik a templom alapja. Kis fantáziával elképzelhető, milyen is lehetett, amikor a szerzetesek a még álló falak közt imáikat mondták. A kőtárba lépve megtekinthetők a régészeti feltárások során előkerült oszlopfőtöredékek, középkori szimbolikával díszített kövek, konzolok, padlótéglák, vízvezetékcsövek, pecsétek, a szökőkút egy darabja. Minden arra utal, olyan monostor állhatott itt, amelynek valamennyi szegletét a bencés lelkiség és szellem hatotta át. A történelem érdekes „játéka”, hogy a szent hely épen megmaradt és gyönyörű része nem a gazdag bencés múlt hagyatéka, hanem annál régebbi kincs.
A kőtár termein túl, a Géza-féle hajdani fejedelmi udvarházban található ugyanis az a román kori várkápolna, amely az egyik legrégebbi, ma is álló templomunk. Oldalfalai, ablaknyílásai eredetiek, csak a középső, vastag pillér épült később, miután az 1157-es tűzvész megrongálta a boltozatot.
Az ide betérőt lenyűgözi a gyönyörűen megmaradt kicsiny templom a tömör falakkal, az ablakokon beszűrődő fényjátékkal, az ezeréves fohászokat őrző boltívekkel. Míg álmélkodunk, szemünk a művészettörténeti könyvekből ismert festményt keresi. Kalauzunk a szentélybe vezet bennünket.
A boltozat jobb oldali dongájáról egy angyal tekint ránk. A bizánci stílusban megfestett égi lény nagy, fekete szeme, keskeny, hosszú orra, kicsi szája és ovális arca rabul ejti nézőjét. A kép kora és stílusa miatt is egyedülálló hazánkban. A hagyomány szerint Szent Mihályt ábrázolja. Széles, arany vállszalagja mindenképpen arra utal: főangyalt látunk. A másik két boltívről feltehetően Gábor, illetve Rafael főangyalok tekintettek le. A kápolna ezer éve őrzi ezt az angyalt. De talán azt is mondhatjuk: a kápolnát ezer éve őrzi az angyal.
A rekonstrukció végeztével, 1996-ban Várszegi Asztrik újjászentelte. A bencés főapát, a rá jellemző szellemességgel akkor így kezdte beszédét: „Úgy látszik, ezerévente kell, hogy erre járjon egy Asztrik…”
A templom keresztelőknek, esküvőknek gyakorta ad otthont, bár december kivételével rendszeresen nem tartanak benne szentmisét. Adventben azonban, éppen lelkes kísérőnk, Novotny Iván kezdeményezésére, a rorátékat itt mutatja be Antal Géza, Pécsvárad plébánosa. Mi csak állunk, nézzük az ezeréves falakat, a mindent túlélő komoly-szép angyalt, s egyszerre mondjuk: az gyönyörű lehet.
Fotó: Kissimon István
Pécsvárad Pécstől húsz kilométerre, a Zengő lábánál fekszik. Szerves központja egy kisebb tájegységnek, a Kelet-Mecseknek. A török hódoltság idején az öt baranyai bírósági székhely egyike volt. A török uralom idején hanyatlásnak indult. Lakosai ebben az időben áttértek a kálvinista hitre. Az akkori pécsváradi apát 1689-ben katolikus németeket kezdett telepíteni a városba. Mária Terézia közalapítványi uradalommá tette a várost, a királyi kamara irányította, és feladata a budai egyetem fenntartása volt. A Beneš-dekrétumok rendelkezései alapján magyar családok ezreit telepítették ide a Felvidékről 1947-ben és 1948-ban. A hajdani bencés apátság mellett érdemes megtekinteni barokk templomát is, amely Krisztus keresztfájából származó ereklyét is őriz. Pécsvárad hű plébánosa tizenhat esztendeje Antal Géza, aki az itt élőkkel együtt tíz éve védte a Zengőt az ide tervezett lokátortól.
