Amiről a téglák mesélnek
Fotó: Mészáros Ákos

 

„Néha furcsa hangulatban / Az utcát járom egymagamban” – énekelte annak idején az Illés együttes. Ha mi is így teszünk, séta közben akár a felületes szemlélő számára rejtve maradó dolgokat is felfedezhetünk.
A budapesti Múzeum körutat járva gyakran elsétálok az ELTE bölcsészkarának bejáratáig, ahol a Steindl Imre és Weber Antal által tervezett ragyogó épület áll. Klinkertéglás falain érdekes feliratok láthatók. Az épület utcafrontjának egyik beszögellésében neveket és évszámokat olvashatunk. Adorján György neve többször is feltűnik. Az egyik véseten nemcsak nevének kezdőbetűit, hanem önmagát is megörökítette a fiatal váltókezelő. Abban az időben, úgy száz évvel ezelőtt ugyanis lóvasút járt errefelé, sőt itt volt a végállomása. Adorján itt teljesített szolgálatot. Kézjegye mellett a B. K. V. T. kezdőbetűket olvashatjuk, ami a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság rövidítése.  A vésetek a zászlólengetések és a váltókezelések között eltelt időben készülhettek. A többi váltóőr is közli nevét vagy nevének kezdőbetűit, az időpont mindenhol elég jól látható. Azt is megtudhatjuk, hogy hányas számú váltóőrrel van dolgunk; rajzaik visszatérő motívuma az indózászló és a sínpucolásra is alkalmas váltóállító bot, s néhányuk az indófülkét is megörökítette. Egy másik, nagyon izgalmas téglavéset: R. J. váltóőr egy fácska mellett állva könnyed mozdulattal tartja jobbjában a váltóállító botot, míg bal kezében a zászlóval éppen egy szerelvényt indít el. A legrégebbi fennmaradt és még látható felirat Szolga J. váltóőr neve 1884-ből.
Az 1910-es években lebontották. A leginkább szívmelengető véset a szív formájú, R J 1904 üzenet. A vésetek között az egyik téglán jól kivehető a XX. század történelmének sötét korszakából származó nyilaskereszt, bátorság felirattal, 1944-ből.
A váltóőrbódé a hírhedt Zrínyi kávéházzal szemben volt, amely a Rákóczi út és Kossuth Lajos utca sarkán, a mai Astoria szálló helyén állt. A lóvasút 1899-ben megszűnt, de a váltóházra a villamosított vonalon is szükség volt, ezért kerülhettek a téglákra XX. századi feliratok is. A felújítások során azonban a nyers téglákat lecsiszolták, porózussá tették, így aztán lassan, de biztosan pusztulnak – még néhány év, és nem sok fog látszani a feliratokból.
Lecsó, Tyutyu, Bébi, Tapi és a többiek – ezek szintén egy budapesti ház falán olvasható feliratok, a Rózsafa és a Csángó utca sarkán és a Huba utcai kármelita templom falán, Angyalföldön. Ezeknek a véseteknek a többsége az 1950-es évekből való, és „a Rózsafa utcai fiúk” néven váltak ismertté az utóbbi években. A kep-ter.blogspot.hu weboldalon elég sok információt olvashatunk róluk. Mivel ez már a közelmúltnak számít, mindig izgalmas, hogy vajon hová tűntek az egykori „vésnökök”? Élnek-e még, mi lehet velük? Lecsót sikerült megtalálni, és interjú is készült vele az RTL Klub XXI. század című műsorában.
Végezetül álljon itt két tégla saját gyűjteményemből: az egyik nagyon régi, 1669-ből való, különleges darab, az évszám elég jól olvasható. A másikat én követtem el tizennégy évesen, 1969-ben. Úgy látszik, bennem is buzgott a vágy, hogy valami nyomot hagyjak magam után. A formáját tekintve Magyarország térképére emlékeztető téglácskát később betonba öntöttem, így szolgál most már évtizedek óta a kertünkben, az ásott kút mellett.