– Mi maradt helyette?
– A versmondás. Sokat szavaltam az általános és a középiskolában is, ahol Velkey Imre bácsi tanította a magyart. Előadásokat rendeztünk a legkülönbözőbb témákban. Én egyszer a római kori színházról „értekeztem”. Kívülről kellett mondanunk mindent, ugyanis Imre bácsi arra tanított minket: az élőbeszédnek semmi máshoz nem hasonlítható a hatása. Azt tanácsolta: „Legyél jogász, mert jól állnak majd neked a védőbeszédek!” Nekem azonban akkoriban semmit sem jelentett a paragrafusok világa. Amikor egyszer azzal álltam elő, hogy színész leszek, ő lett a legnagyobb támogatóm.
– Kikkel került egy osztályba?
– Kitűnő csapat „verbuválódott”. Tizenötből heten végeztünk, de csak hatan kötődtünk színházhoz. A hat sem hat már, hiszen meghalt Kaszás Attila barátom. Osztálytársam volt még Eszenyi Enikő, Méhes László, Töreki Zsuzsa és Bardóczy Attila. Nem hiszem, hogy volt a magyar színháztörténelemben olyan osztály, amelynek tagjai közül egy időben hárman is igazgattak volna teátrumot. Enikő a Vígszínház igazgatója, Laci a József Attila Színházat vezette, én pedig Kaposvárra kerültem…
– A Csárdás óta – amelyet 1990–91-ben játszott a Csikyben – óriási pályaívet futott be, jóllehet a Nemzeti tagjaként nem mindent játszott kitörő örömmel…
– Amikor Kaposvár után elszerződtem az éppen akkor alakult Budapesti Kamaraszínházhoz, sok szép feladat talált rám. Bicska Maxi lehettem, számos musicalben játszottam, de a komoly drámai műfajokban is színpadra léptem a Radnóti Színházban. Szolnokon elkezdtem rendezni, a Nemzeti Színházban pedig életem nagy szerepálmát is eljátszhattam, a Peer Gyntöt. Ezt követően viszont úgy éreztem, hogy alulértékelnek, és rengeteg kihasználatlan energiám maradt. Ekkor születtek előadóestjeim.
– És sorra jöttek a hangoskönyvei…
– Szinkronfeladatokkal is elhalmoztak. A szinkronizálás már Kaposvár előtt, a József Attila Színházban töltött időszak alatt fontos részévé vált az életemnek, ám később kikopott a mindennapjaimból.
– Pedig csaknem száz szinkronszerepben jeleskedett. Többek között Alain Delon, Tom Hanks hangját is Ön adta, de Ferenc Józsefként is megszólalt a Sissiben. Miért hagyta abba?
– Hihetetlen élményt jelentettek számomra ezek a munkák, de egy idő után úgy éreztem, hogy a kelleténél többet szinkronizáltam. Ez ugyan egy másodlagos műfaj, de fontos. Mindig beleéltem magam az illető szerepébe, különben nem lehetett volna hiteles a magyar hang. Míg régebben egy hétig is eltartott egy-egy szerep felvétele, addig ma egyetlen nap alatt kell végezni egy film szinkronjával. Ez már-már embertelen feladat. Szerencsére megadatott, hogy olyan nagyságokkal találkozzam a stúdióban, mint Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc vagy Kállai Ferenc. Más levegője volt akkoriban a munkának…
– A színházi alakítások is próbatétel elé állítják a színészeket. A Janika című darabban például Fenek Jenőt, a kezdő írót formálja meg. Nem volt túl nagy vakmerőség „Kislatyi” után vállalkozni erre a szerepre?
– De, igen, ám ennek ellenére igazi különlegességet jelentett számomra. Békeffi István és Stella Adorján darabjában egy legendássá vált filmváltozat után kellett telt házat produkálni a Játékszínben. Botorság lett volna feltételezni, hogy a világszínvonalú komikus, Latabár Kálmán után nekem vajmi sikerem lesz, mégis lett. Egyik legkedvesebb szerepemmé vált, és a legtöbb elismerést hozta.
– A Tivoliban A velencei kalmárban nyújtott teljesítményéért megkapta a legjobb férfialakítás díját…
– Shylock egy mélyen vallásos zsidó ember, alakjának megformálása sok ötletet és kérdést vet fel. Sajnos gyanakvó tekintetek kereszttüzébe kerültem amiatt, hogy rám osztották ezt a szerepet. Miért éppen a Rátóti játssza, hiszen ő nem zsidó – jegyezték meg többen is. Ráadásul korábban mindig nálam idősebbek alakították Shylockot, gondoljunk csak például Garas Dezsőre! Ennek tudatában sokat töprengtem azon, miként fordíthatnám előnyömre ezt a szerepet. Szerintem a hit mélysége a lényeg, s nem az, hogy zsidó, keresztény vagy muzulmán színész alakítja-e a figurát. Az a fontos, hogy a hit valóban elementáris erővel van-e jelen az életében. A zsidó imák tanulmányozására heteken át bejártam a fővárosi zsinagógában zajló reggeli, nem nyilvános imákra. A zsidó hitközség támogatta a kérésemet, és gyönyörű világ tárult fel előttem. A darabban egy zsidó imát kellett elmondanom. Pontosan megtanultam minden szavát, mozzanatát. Tudatosan törekedtem arra, hogy átéljem az ima lényegét, csak így tudtam hiteles alakítást nyújtani.
– Két, már a Csikyben műsorra tűzött darabban, a Vaknyugatban, valamint Kay Pollak Hétköznapi mennyország című filmjének színpadi változatában, az Amint a mennyben című darabban is nagyító alá kerülnek hitbéli axiómák.
– A Vaknyugatban a katolikus papot, az Amint a mennyben című műben pedig a nyugalmát szülőfalujában kereső, világhírű karmestert alakítom. Mindkét figura szeretné valamilyen módon megoldani az életét. Igazi, drámai szituáció ez egy emberi sorsban, de a színpadi megvalósítása is érdekes. Amikor mindennapjainkat éljük, folyamatosan figyelünk a belső hangokra. Ezek az előadások is erről szólnak, meg ütközésekről, amelyek nélkül nincs jó darab, ugyanis nem piszkálja fel az emberek lelkét. A belső konfliktusokat is fel kell vállalni ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. A katarzishoz viszont nemcsak a szépségen keresztül, hanem a lelki gyötrelmeken át is el lehet jutni.
A Vaknyugat sarkított helyzeteket mutat be, s ebbe a már-már kilátástalan valóságba egy pap is belekerül. Rengeteg kétség gyötri, csakúgy, mint a többieket, és azt teszi mérlegre, mi az ő feladata, s mi az, amit Istenre háríthat. Ő is ugyanolyan szintre kerül, mint azok, akiket pasztorálnia kellene. A darab megváltástörténet is, amelyben felvetődik a kérdés, miként hat a hit…
– A Zala megyei település, Magyarföld első embereként felújította a pajtaszínházat, majd templomépítésbe fogott. Polgármesteri megbízatásáról azóta már lemondott, de az őrségi faluban megépült a hajó alakú, ökumenikus fatemplom. Amolyan modern Noé bárkája…
– Egy sugallatra történt mindez. Volt egy álmom, s az ember olykor beleszeret az álmába. Erről még ma is nehezen tudok beszélni. Egy idő után rájöttem: adomány ez a képesség, s ezt az adományt el kell fogadnom. Helybeliek és barátok közreműködésével egyszer csak elkészült a templom, amelyet Veres András szombathelyi megyés püspök úr szentelt fel 2010 pünkösdjén, s úgy érzékelem, valóban a lelkek otthona lett. Magyarföldön korábban soha nem állt templom, ez is ösztönző erőként hatott az építkezés során. Szerencsére sok látogatója akad. Télen ugyan bezárjuk, de a kulcsot el lehet kérni.
– A Csiky Gergely Színház rekonstrukciós tervei már régen elkészültek. Tavaly decemberben pedig társadalmi akciót indítottak, amellyel a felújítás szükségességére kívánják felhívni a figyelmet. Aki a színház előcsarnokában található spinning kerékpárokon teker, az – persze csupán szimbolikusan – kilométerenként száz forinttal támogatja a hétmilliárdos beruházás megvalósulását. A munkálatokhoz azonban természetesen nem virtuális pénzre van szükség… Véleménye szerint mikor újulhat meg a százegy éves épület?
– Könnyebbet kérdezzen! Nagy pártfogója vagyok a felújításnak, és Szita Károly polgármester úrral bizakodunk, jóllehet tudom, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében más kérdések élveznek elsőbbséget. A színházrekonstrukció egyébként hozzátartozik a schwajdai örökséghez. Szeretném folytatni az elődöm által megkezdett utat…
Címlapfotó: Vigh István Ádám
