Mindjárt elmesélsz valamit, amire rájöttél a
sok jó év alatt, egyszer minden elmozdítható,
megzökkenthető bármi, csak dúrban mondd,
ezt kérik a mérges növények, a virágok és én
is. Mollban hallgatunk mindenképpen, tudja
mindannyiunk, neked nagyon szelíd az arcod,
de azt is, hogy mindegy, milyen szép. A hátad
mozdul, fekszel, a hasadon alszol mellettünk,
pihengetsz mellettem, s már látni, hogy miről
álmodsz, mégiscsak mollban, rólam gondolsz
most valamit, amit ébren soha nem gondoltál,
és mégse meséld el, ha felébredsz, nekünk se,
másnak se, mosolyban fekvő furcsa szerelmesem.
Egressy Zoltán (1967) József Attila-díjas
költő, drámaíró, újságíró, több
maradandó sikerű színdarab szerzője
