A Holland Katolikus Püspöki Konferencia, a protestáns egyházak és az ország ökumenikus egyházi szervezete örömmel nyugtázta a bejelentést, és hívja a fiatalokat a következő találkozóra. Rotterdami Erasmus szülővárosa, amely 2009-ben Európa ifjúsági fővárosa volt, hamarosan megkezdi a felkészülést a vendégek fogadására.A január 2-án zárult poznani találkozón, amelyen harmincezer – köztük háromszáz magyar – fiatal vett részt, Alois testvér, a taizéi közösség priorja (vezetője) kiemelten szólt a vallásszabadság jelentőségéről. Alois testvér kiemelte: a lengyelországi, illetve a más középkelet-európai államokból érkező fiatalok szülei és nagyszülei sokat szenvedtek hitük miatt, és hasonló a helyzet most Kínában. A taizéi közösség péntekenként az ott élő keresztényekért imádkozik. A közösség priorja bátorította a fiatalokat: ne fogadják el, „hogy a világban növekednek az egyenlőtlenségek; hogy csak kevesen részesednek a gazdasági növekedés javaiból, miközben a többség szegénységben él”. A taizéi közösség vezetője az „élet egyszerűsége” melletti döntésre, a szolidaritás és a nyersanyagok felelős használatára buzdította a fiatalokat. Poznan történelmi városa (Lengyelország ötödik legnagyobb települése) nagy szeretettel fogadta az európai fiatalokat, akiket százötven plébánia látott vendégül. December 30-án és az év utolsó napján délután társadalmi és kulturális jellegű találkozókra került sor. Olyan fiatalok ismerkedtek meg egymással, akik a szegények megsegítésén fáradoznak, vagy a személyek méltóságának védelmére kötelezték el magukat. Lengyelország történelmével egy 1854 és 1929 között élt festő, Jacek Malczewski képein keresztül ismerkedhettek az érdeklődők. Január elsején délután Újítsuk meg a bátorságot! mottóval tartottak találkozókat országok, régiók szerint. A beszélgetéseket a taizéi testvérek vezették, az volt a cél, hogy megismerjék a helyi közösségek kezdeményezéseit, és ennek jegyében folytatódjék a taizéi közösség alapítója, Roger testvér által elkezdett bizalom zarándokútja azután is, hogy a fiatalok visszatérnek hazájukba. A január 2-án véget ért találkozó ideje alatt minden délután fél négy és este hét óra között imádságra gyűltek össze a résztvevők a poznani nemzetközi vásár területén, ahol személyesen találkozhattak Alois testvérrel. A lengyelországi találkozón hagyományosan Alois testvér levele (amelyet ezúttal kínai látogatása során írt) alkotta az elmélkedések vezérfonalát. A levélben a kínai élmények is jelen vannak: „Kultúránktól, életkorunktól és történelmünktől függetlenül közös várakozás él bennünk: egy beteljesedett élet után szomjazunk.” Alois testvér egyedi tapasztalataiban is az egyetemest kutatja, s a kérdésekre Istennél keresi a választ, ezért így folytatja: „A Bibliában gyakran találkozunk ezzel a szomjúsággal. Úgy jelenik meg, mint egy, az Isten által belénk vésett jel, amellyel magához vonz. Engedjük-e, hogy ez a szomjúság mélyre hatoljon bennünk anélkül, hogy túl gyorsan kioltanánk? Ha engedjük, akkor lángoló szeretetté válik az iránt, aki mindig több, mint amit képesek vagyunk felfogni. Minél inkább keressük Istent, annál inkább erre a meglepő felfedezésre jutunk: ő keres minket előbb.” A levél nem kerüli meg a globális válságban élő ember alapproblémáit, ugyanakkor megadja a vigasztaló választ, útmutatást is ebben a helyzetben: „Társadalmainkban annyira túlértékelődött az azonnali eredményesség, hogy nem könnyű megőrizni a rácsodálkozás és az imádás lelkületét. Pedig a hosszú és látszólag haszontalan csöndben eltölt minket a Szentlélek, anélkül, hogy tudnánk, miként teszi ezt. Megtanulni várni… Amikor semmi mást nem teszünk, csak egyszerűen jelen vagyunk, elvárások nélkül. Letérdelünk, és megértjük, hogy Isten jelen van. Aki csöndben van, az már megnyitotta szívét Isten előtt.” (Budapesten január 22-én, pénteken lesz taizéi utótalálkozó. További részletek a taize.kimiroda. hu honlapon olvashatók.)
