„A toronyhoz sokféle hiedelem fűződik. Van, aki azt mondja, hogy török hagyomány, más meg a vörösbarátok (a templomos lovagrend – a szerk.) templomromjának tartja. Ahogy a környéken lakó emberek mesélik: igen elvadult hely volt ez régen. Az útépítéskor és a környező házak alapjainak ásásakor sok csont és koponya került elő a torony környékén. A régészeti feltárások részeredményei alapján feltételezhető, hogy az avasi-templomrom helyén a római korban egy épület állt itt, amit a feltárt toronyhoz tartozó rom hajójának falaiban látható halgerincszerűen rakott kövek bizonyítanak. Ezt a fajta falszövetet a rómaiak alkalmazták, a hazai középkori épületekben, romokban hasonlót nem ismerünk.” Végül is arra lehet következtetni, hogy a római épületet építették át keresztény templommá. Ez az időpont feltehetően a XII-XIII. századra esik, de lehetséges, hogy már előbb megtörtént. A római épülethez hozzáépítettek egy egyenes záródású szentélyt, e mellé egy kisebb „sekrestyét” vagy egy „csontházat”, a hajó északnyugati végéhez pedig egy zömök, alul négy-, középen hat- és felül nyolcszögletű tornyot. Az ilyen alakú négy-, fölülről nyolcszögletes tornyok eléggé ritkák ezen a vidéken. A hajót egykor nyeregtető fedte. A itt előkerült vörösesbarna és zöld vonalakkal díszített vakolattöredékek azt bizonyítják, hogy a mindenszentek tiszteletére épült kőtemplom festett volt. A torony egyik bejárati ívén Ádám Iván a XIX. század második felében még egy Krisztus-fejet és mondatszalagokat ábrázoló festményt figyelt meg. Nyomai ma már alig-alig láthatók. A templom a török hódoltság idején, a XVI-XVII. században pusztult el a faluval együtt.
