De mielőtt egy történetet felidéznék, elöljáróban el kell mondanom, hogy a XVI. század közepétől a falu lakossága a lutheri hitre tért át: a falu közepén ott áll szépen becsben tartva a középkori eredetű templomuk – bárki megnézheti -, s nem messze tőle pedig ott a későbbi katolikus templom is. Épp erről akarok beszélni, mert ehhez Nyírő Józsefnek egy különös története kapcsolódik.
Ez azért nevezetes, mert akkor verte be a lutheránus pap fejét. A millennium idején vagyunk, amikor is édesapjával ketten rendezték meg a falu ünnepségét. A kisiskolás gyermeket aznap korán felöltöztették, aki vasárnapi gúnyában, öntudatosan állott a tisztára söpört úton, mikor szembejött a kétméteres, borzasztó sovány pap, aki állandóan gúnyolódni szokott vele: „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus – köszöntöttem illedelmesen. – Mindörökké – fogadta Kállay tiszteletes úr. – Otthon van édesapád? – Igenis. Öt-hat lépés után az ördög nem hagyta nyugton a tiszteletes urat, visszafordult, két rengeteg hosszú csontujjából ollót formálva elkezdte a csúfolódást: – Tudsz-e nyírni, Nyírő? Tudsz-e nyírni, Nyírő?… A következő pillanatban követ ragadtam, mire a pap beugrott a kapun, de olyan szerencsétlenül, hogy a feje behasadt, és eszméletlenül zuhant el. Mint a villám, rohantam fel a szemben levő, Mária Terézia építtette templom tornyába, bezárva magam mögött az ajtót, és a toronyablakból szédülve láttam, hogy kötözik az udvarunkon a papot… Aztán keresésemre indultak, mire jónak láttam lekiáltani a toronyból.
– Ha megver édesapám, abba helybe leszököm a toronyból. – Jere csak le, kicsi Jóska! – álnokoskodott apám. Nem verlek meg. Hiába mondotta a halálsápadt pap, hogy: Ne bántsd, kérlek, én vagyok a hibás!, alaposan megkaptam a millenáris leckét. Így jutottam először érintkezésbe a magyar történelemmel. Egy óra múlva mégis lelkesen kellett szavalnom az igazán nekem való verset, a Talpra magyart, amitől csak Petőfi fordult meg a sírjában, de a falusiak jóízűt káromkodtak a tetszéstől: Emmá gyermek, az üdvösségit neki! Szusz nélkül elmondta.” Erről szól most ez a kép, ahol a templom és mögötte a szülőház is látszik. Nyírő Józsefről, kinek élete elég különös volt. Még annyit, hogy hitével nem, de papi hivatásával kapcsolatban kezdetektől fogva komoly kételyei és belső vívódásai voltak. Aki erről többet akar megtudni, az vegye kézbe az Arénába űzve, a Kairosz Kiadónál 2007-ben megjelent önéletrajzi vallomásokat tartalmazó, megrázó erejű kötetet.
