A zsinat liturgikus konstitúciója figyelmeztet bennünket: „Éppen ezért egyáltalán senki másnak, még a papnak sincs megengedve, hogy saját elgondolása szerint a liturgiához valamit hozzáadjon, abból valamit elvegyen, vagy abban valamit megváltoztasson.” (SC 22)
A liturgia világa szabályozott világ. Pilinszky a „papok csillagmozgásáról és a ministránsok gyerekes fegyelméről” beszél ezzel kapcsolatban, „amivel egyedül lehetséges a világ talán legvéresebb drámáját fölidézni”.
A szabályokat és szövegeket tehát nem mi találjuk ki, hanem úgy kapjuk őket: és akár papok vagyunk, akár hívők, az első dolgunk ezekkel kapcsolatosan az, hogy átengedjük magunkat nekik, nyílt szívvel hagyjuk magunkat vezetni általuk: hiszen, amit ott teszünk, azt is úgy kapjuk, s az ottani történésért sem mi vagyunk a felelősek: az meghalad, beburkol, magával visz bennünket.
