A kegyhelyen szolgálatot teljesítő ferences atyáknál nagyon sok zarándok végez szentgyónást. Talán ezért is tartják különösen fontosnak, hogy a bűnbánat szentségét kiszolgáltató papok felkészültek legyenek, ezért indították a múlt évben az immár második alkalommal megtartott gyóntatási továbbképzést. Az idei találkozó témája az elsőáldozási időszak és a nyári hittanos táborok közeledtével a fiatalok felkészítése volt. Udvardy György püspök elsőként az egyház bűnbocsánatról szóló tanításáról beszélt. Mint mondta, erről világosan szól A katolikus egyház katekizmusa, de XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikájának Isten szeretetéről szóló része is. Világosan kell látni azt is – folytatta a püspök –, hogy a család példája nagyon fontos e szentségek vételénél, hiszen a gyerekek általában nem önállóan hoznak döntést a szentségek vételével kapcsolatban, hanem követik szüleik, testvéreik példáját. Látni kell azt is, hogy a katekézis során a család kéri a lelkipásztorok, katekéták és a plébániai közösség segítségét a hitben való nevelésben, ami igen nagy felelősséget jelent. Udvardy György püspök figyelmeztetett, hogy még azokat a felnőtteket is érhetik különféle zavaró hatások, akik már régebben részesültek a beavató szentségekben. Ezekkel kapcsolatban különösen nagy a gyóntató felelőssége, hogy segítse a gyónót. A püspök kiemelte a bűnbocsánat szentségének ajándék jellegét: az irgalmas Isten kínálja fel ezt nekünk, szabad döntésünkön múlik, hogy elfogadjuk vagy netán visszautasítjuk ezt a lehetőséget. Udvardy püspök hangsúlyozta azonban, hogy ez a szabad döntés nem független az egyház katekézisétől, a közösség életétől, hiszen a fiatal egy közösség tagjaként tapasztalja meg az ottani szokásokat, a megbocsátással, kiengesztelődéssel kapcsolatban is. A beszélgetés végén szólt arról is, hogy a fiatalokat nevelni kell a jó gyónás megtapasztalására: ajándékként éljék meg az egyháznak ezt a szentségét. Ehhez persze tisztában kell lenniük az erkölcsi jó és rossz közötti különbséggel, hiszen nem feltétlenül az jó, amiről az ember úgy érzi, hogy számára kellemes… Meg kell tanulnia a bocsánatkérés gesztusait, rá kell ébreszteni őt a megbocsátás fontosságára az emberi kapcsolatokban is, hiszen ezek gyakorlásával lehet a kiengesztelődésre törekedni. A hívő kereszténynek bíznia kell Isten szeretetében és megbocsátásában, hiszen Isten irgalmas, és erre az irgalomra mindannyian rászorulunk. A felkészítésnek fontos része az is, hogy a hívő képes legyen a jóvátételre, melyet a hétköznapi életben tud gyakorolni. Fontos az ígéret, hogy nem szeretne többé bűnt elkövetni, de tisztában kell lennie azzal is, miképpen tudja jóvátenni a már elkövetett bűnöket. A jó gyónáshoz megfelelő istenkép, emberkép és egyházkép szükséges: világosan kell látni, hogy Isten szeret minket, irgalmas hozzánk – tehát nem csupán ura a világegyetemnek, hanem irgalmas és gondviselő Atyánk is. Az ember sokszor nem hiszi el magáról, hogy tud jó lenni, ezért biztatásra, bátorításra van szüksége Az egyház mindannyiunkat gondos szülőként visszavár és befogad, ugyanakkor világos elvárásokat is támaszt velünk szemben, ezzel is minket segít azonban. Az egyház tagjai önmagukért, de a többiekért is felelősek. Ezt a szeretet adásával és elfogadásával lehet kimutatni. Tudnunk kell, hogy a bűnbánat elmulasztásával növekszik a közösséggel szembeni szeretetlenség. Azt is fontos világossá tennünk a fiatalok számára – fejezte be Udvardy György püspök –, hogy a lelkiismeret olyan ajándéka Istennek, amelyet fejleszteni, nevelni is kell. A katekizmus világosan tanít erről, mint mondja: ajándék, amelyet ápolni kell.
