Ferenc 1217-től remeteségben élt Greccio mellett. Szívesen imádkozott, elmélkedett a sziklák közt lévő barlangcellájában, és gyakran lement a közeli városkába, hogy Isten szeretetéről beszéljen az ott lakóknak. Meghatotta az emberek egyszerűsége, szegénysége, jósága. Szent Ferenc első életrajzírója, Celanói Tamás azt írja: „Ferenc különösen szerette Greccio egyszerű lakóit.” Prédikált nekik arról, hogy „a természetben, a növényekben, az állatokban, a tájban, de különösképp embertársunkban megláthatjuk Isten szeretetét, az ő nagyságát”.
Életrajzírója azt is feljegyezte, hogy 1223 karácsonya előtt Ferenc megkérte egy János nevű gazdag, ám rendkívül szerény és imádságos életet élő barátját, hogy rendezzenek be Greccióban egy barlangot, állítsanak fel ott egy jászlat, hozzanak szalmát, szamarat és ökröt, s hívják oda a pásztorokat – élő alakokkal elevenítsék fel Jézus születésének szent eseményeit. A fáklyákkal érkező zarándokok közt természetesen ott volt a terület ura, János is, aki Ferenc beszéde után úgy látta, hogy a jászolban fekvő baba valóban megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaságtól körülvéve. Greccióban azóta mindennap karácsony van, hiszen a zarándokhellyé vált település olyan pápai kiváltságot kapott, hogy az év bármely szakában bemutathat karácsonyi szentmisét.
Szent Ferenc azon a bizonyos karácsonyestén megváltoztatta a karácsonyok hangulatát. Szerte a világban elterjedt a betlehemezés szokása. Számtalan templomban elevenítették meg élő emberekkel Jézus születésének napját, a pásztorok hódolatát, a napkeleti királyok érkezését. Idővel azonban az egyház megtiltotta a templomokban az ilyen „alakoskodást”, így az embereket figurákkal helyettesítették. Így alakult ki a betlehemállítás ma is élő szokása. Olaszország több városában év közben is állnak betlehemek. Nápoly környékén sokszor iparművészeti remekeknek is beillő betlehemeket látni, de a Jézus születéstörténetét megelevenítő figurákat nemcsak a templomokban, hanem kirakatokban, középületekben is kiállítják. Greccióban és Rómában külön múzeumban mutatják be ezeket az alkotásokat. Karácsony előtt pedig szerte Itáliában tereken, udvarokon, templomokban állítanak fel jászlat, Máriával, Józseffel és a Kisjézussal.
Advent kezdetére esik december 8-a, amikor Mária szeplőtelen fogantatását ünnepli az egyház. Olaszországban az elmúlt évekig ekkor állították fel a betlehemeket, s mostanra elterjedt a karácsonyfa állításának szokása is. Persze a jászolba csak december 24-e éjszakáján kerül a Kisjézus szobrocskája, s vízkeresztre érkeznek meg a háromkirályok „Betlehembe”. A városok mindenhol a helyi népviseletbe öltöztetik a figurákat, sokszor egész városrészeket jelenítenek meg, patakokkal, szökőkutakkal, több száz alakkal bemutatva karácsony éjszakájának történéseit.
A szamár, az ökör elmaradhatatlan a jászol mellett. Már Szent Ferenc „grecciói élőképében” is ott voltak. Hogy miért? A betlehemállítás szimbólumrendszere messzire vezet. Izaiás próféta írja: „Az ökör megismeri gazdáját, a szamár pedig urának jászlát. Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg.” A Szentírást értelmező tudósok ezt már a régi korokban is párhuzamnak vélték az ó- és újszövetségi leírások között. A szamár és az ökör tehát így került Jézus jászlának közelébe Szent Ferencnél is, s azóta is nélkülözhetetlen alakjai a betlehemnek szerte a világon.
Szent Ferenc halála után, már 1228-ban kolostort és kápolnát állítottak a barlang köré. Az első betlehem emlékét állandó kiállítás őrzi, mely a világ számos országából érkezett betlehemet mutat be. A római Szent István Alapítvány kezdeményezésére 2014 elejétől már egy magyar betlehemet is megtekinthetnek itt a látogatók. Grecciói szakemberek Szomor Ferencné alkotását választották, melyet ünnepélyes szentmisét követően a rendház gvárdiánjának, Luciano De Giusti atyának, hazánk szentszéki nagykövetének jelenlétében adtak át.
Tegezzük Istent? Persze. Emberré lett, köztünk élt, s itt van ma is. Assisi Szent Ferencet követve elmélkednünk, gondolkodnunk kell a karácsony misztériumán.
Fotó: Bókay László
