Adj győzelmet…

A Szent Kereszt győzelmet ad. Mint ahogy győzelemre segítette Nagy Konstantin császárt a pogány Maxentius serege fölött 313-ban, a milviuszi hídnál vívott csatában. A történelem folyamán később is számtalanszor segítette az „igaz hitű uralkodókat”. Sőt, „hazánkat” is, ahogy görögkatolikus énekeskönyvünkben áll. Ám ennél sokkal fontosabb a keresztnek köszönhető egyéni diadal. Ki ne akarna győzni? Az élet számtalan területén szeretnénk elsők lenni, vagy legalább előbbre jutni. Ez jól is van így, mert e törekvésünk emberségünkből fakad. Egészen addig jó, amíg nem válik önmagunk vagy mások kárára. Mert akkor már önző érdekeink, vágyaink legyőzésén kell munkálkodnunk. Erről szól a gonosz elleni küzdelem.


A Szent Kereszt győzelmet ad az ellenség fölött. De milyen ellenség fölött? Hiba volna Jézus keresztje nevében akár a legkisebb háborúskodásba is keveredni. Nem is erről van itt szó. Ma már a gondolat mögött rejtőző lelki tartalomra kell figyelnünk. Amikor a liturgikus szövegben megjelenik, hogy a kereszt „az ellenség fölötti diadalra segít”, akkor ezt az ősi ellenség legyőzésére lehet és kell érteni. Segít legyőzni a gonosz szellemet, az ördögöt. A Szent Kereszt jelétől „fut a démonok serege”. Olyan jel ez nekünk, „melyet örvendezve vesznek körül az angyali rendek”.

Egyszerű, de nagyon hatásos eszköz a gonosz elleni küzdelemben a keresztvetés. Erről szól az egyik énekünk, amikor a Szent Keresztet megszemélyesítve a keresztvetést úgy említi, hogy annak „jelzése által a gonosztól megszabadulhatunk”. Kár lenne nem kiaknázni azt a lehetőséget, hogy a keresztnek magunkra való alkalmazásával kegyelmet nyerjünk. (A régebbi időkben erre nagyobb gondot fordítottak például azzal, hogy az imakönyvekben jelezték: a keresztvetéssel búcsú jár együtt, vagyis a bűneinkért járó ideig tartó büntetés elengedése.) Ne feledjük: a szépen vetett kereszt egyben hitvallás is.

Életünk végső győzelmét is igazolja majd a koporsónk előtt vitt kereszt, amikor a feltámadás jelét és zálogát követve visznek végső földi nyughelyünkre a feltámadás nagy napjáig. A sírhantunkra állított kereszt is ezt fogja jelezni. Addig viszont fontos, hogy naponta kérjük: „adj győzelmet” ellenségeink, vagyis a gonosz fölött! S minden egyes keresztvetésünkkel ennek sikerét munkáljuk.