Fotó: News.va
A magyar főpásztorok november 20. és 24. között ad limina látogatásra érkeztek Rómába. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai november 20-i lapzártánkkor kétórás beszélgetésen vettek részt az egyházfővel. Ez volt a püspöki kar hivatalos vatikáni látogatásának első megbeszélése, amelyen aktuális egyházi és társadalmi kérdésekről egyeztettek. A Vatikáni Rádió munkatársának Erdő Péter bíboros, prímás nyilatkozott.
Milyen volt a találkozás légköre?
– Rendkívül szívélyes volt, mindannyian úgy éreztük, hogy az atyai házban fogadtak bennünket. A Szentatya nagyon kedves volt, s világossá vált számunkra, hogy ismeri, teljes mértékben megérti, és nagy szeretettel támogatja a munkánkat. Ez a benyomás mindannyiunkat örömmel töltött el.
A missziós kereszt megáldása is rendkívül szép volt, hiszen ezen részt vettek a püspökökön kívül a Rómában tanuló papok és papnövendékek is, továbbá azok, akik a keresztet elhozták: az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus titkára és munkatársai. Ez egy három méter magas, szépen díszített kereszt, amelyben magyar szentek és boldogok ereklyéi vannak elhelyezve, Szent Istvántól kezdve egészen a legmodernebb időkig, köztük olyanokkal is, akiket nemrég avattak boldoggá.
Milyen főbb kérdésekről esett szó a találkozáson?
– Megköszöntük a Szentatyának azt a döntést, hogy engedélyezte Brenner János boldoggá avatását. Ő nemcsak a hitnek a vértanúja – hiszen a vallásos tevékenységéért kellett meghalnia –, de halálának körülményei miatt az Oltáriszentségnek is. Akkor támadták meg ugyanis, amikor magához véve az Oltáriszentséget elindult egy beteghez.
Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke egy szép Bibliát, én pedig Székely János püspök atyával egy cigány Bibliát adtam át Ferenc pápának. Néhány éve megvan már a teljes lovári nyelvű szentírásfordítás, ezt köttettük be szép fehérbe, a borítóra pedig rákerült a Szentatya címere. A pápa nagy érdeklődéssel forgatta. Minden nyelvnek a történelmében nagy mérföldkő a bibliafordítás, hiszen ez azt jelenti, hogy a legfinomabb vallási fogalmakra is sikerült valamilyen kifejezést találni. Ez ad lehetőséget arra, hogy ezután a szentmise liturgiája is elkészüljön ezen a nyelven. A pápa buzdított is bennünket ebben a munkában.
A beszélgetés során az anyanyelv és a lelkek javának összefüggéséről is szó volt. A Szentatya elmondta, hogy nagyra értékeli az európai népek kultúráját, ez ugyanis egy olyan érték, amelyet nem szabad összemosni. Minden népnek meg kell őriznie a saját örökségét, és ezeket egymással kiengesztelődve, együttműködve kell fejleszteni. Vagyis egyáltalán nem egy bürokratikus elképzelést láttunk a Szentatya részéről Európával kapcsolatban.
Szó esett a diaszpórapasztorációról is – hiszen Ferenc pápa találkozott Argentínában magyar közösségekkel, valamint lelkipásztoraikkal –, a Szentatya ezt is bátorította. Bár a távol élő magyarok megtanulnak más nyelveket is, mégis az áll közel a lelkükhöz, ha néha magyar találkozón vehetnek részt a Katolikus Egyházon belül, ha látogatják őket a magyar papok és püspökök. Ezáltal meg tudják tartani őseik nyelvét és kultúráját.
Az üldözött keresztényekről is beszéltünk, arról, miként próbáljuk segíteni a Közel-Keleten és máshol élő keresztényeket. Elmondtuk, hogy a hozzánk érkezőket hogyan próbáljuk bevonni a mi közösségeink életébe. A Szentatya azt is megemlítette, hogy biztosan nincs könnyű dolguk, hiszen magyarul megtanulni nem egyszerű.
Meglehetősen hosszú volt ez a találkozó. Hogyan zajlott? Kérdéseket tettek fel a Szentatyának, és ő válaszolt…
– Először Veres András püspök úr felolvasta a beszámolót, majd a Szentatya felszólítására mindenki, akinek valamilyen kérése vagy beszámolója volt, elmondta azt. Beszéltünk a családok helyzetéről, Európa problémáiról, ezek között például a szekularizációról. Szó esett az oktatásról, a katolikus iskolák lehetőségeiről is. A szentségkiszolgáltatással összefüggésben a Szentatya buzdított bennünket, hogy a keresztséget ne utasítsuk el senkinél, aki kéri, ne támasszunk semmilyen különleges feltételt. Később persze más szentségeknél meg kell szervezni a mélyebb felkészítést, de a gyermekkeresztelésnél nagyvonalúan kell eljárni.
Beszéltünk azokról a különleges szakterületekről, melyeket az egyes püspökök a püspöki konferencián belül ellátnak. Ki-ki beszámolt a maga területéről, azokról az intézményekről, melyekben betegeket, időseket, krízishelyzetben lévőket, szenvedélybetegeket gondozunk, vagy a megelőzést segítjük.
Volt olyan magyar terület, amire a Szentatya felfigyelt?
– Ilyen volt például Tokaj, de Ferenc pápa kapott tőlünk a pannonhalmi főapátság boraiból is. Több különleges magyar helyzetről is beszámoltunk. Nálunk az állami törvényhozás nem vezetett be olyan szabályozást, amely az eutanáziát megengedné, s a házasságot is egy férfi és egy nő kapcsolatának tartja. De figyelemmel kísérte mind az egyházi, mind a törvényhozói oldalról a család védelméről hozott intézkedéseket. A demográfiai helyzet alakulásáról is szó volt. Örömmel állapítottuk meg a születések számának növekedését, annak figyelembevételével, hogy még mindig fogy az ország lakossága. Emellett több fiatal keres munkát külföldön, ezzel is csökkentve a családok erejét.
Az elmúlt kilenc évben nagyon sokat változott a helyzet az egész világon. A globalizációval összefüggésben milyen kérdések merültek fel?
– Ezek között említeném a gender-ideológiát. A Szentatya ezt világosan elutasította, mint ahogyan azokat a törekvéseket is, amelyek ezt a felfogást igyekeznek bevezetni az oktatásba is. A teremtésért érzett felelősségről is beszéltünk. Ma a teremtő Isten iránti tisztelet a globalizált kultúra hatására átadja a helyét egy olyan magatartásnak, melynek során az ember kerül a teremtő helyére. A tudományos fejlődés, a kreativitás természetes, de mindezt a teremtett világ törvényszerűségeinek és a Teremtő gondoskodó szeretetének a tiszteletben tartásával kell megélnünk és kezelnünk. Ez nehéz kérdés, melyről az előző napon a Kultúra Pápai Tanácsában is szó volt. Ez nemcsak az Egyház, de az egész emberiség számára nagy kihívás. A tudományos fejlődést a fenntarthatóság keretei között kellene tartanunk, hogy ne okozzunk nagyobb kárt, mint amennyi hasznot jelent. A történelem során nagyon sok felfedezés tűnt hasznosnak, például a szénnel történő fűtés, hiszen így nem kellett kivágni az erdőket. Igen ám, de közben kiderült, milyen kárt okoz a légkörben. A felgyorsult fejlődés során fontos, hogy a Teremtő iránti tisztelettel szemléljük a körülöttünk lévő világot.
Üldözött keresztény testvéreink megsegítésében a magyar Egyház pozitív példával szolgálhat más nemzetek számára. A Szentatyának mi volt a véleménye ezekről a kezdeményezésekről?
– Természetesen távol áll tőlünk, hogy bárki elé példaként állítsuk magunkat. Mi a tényekről számoltunk be. Két gyűjtésünk volt, az egyik az erbili iskola felépítésére, a másik egy keresztény falu helyreállítására. Ezenkívül Horvátország és a visegrádi országok püspöki karai pénzadományt készítettek elő, melyet a libanoni menekülttáboroknak szeretnénk eljuttatni. Itt nagyon sok iraki és szíriai, keresztény és nem keresztény menekült él, akik még reménykednek abban, hogy hazatérhetnek.
Brenner János vértanú boldoggá avatásának az egész magyar Egyház nagyon örül. De vannak még más, folyamatban lévő ügyek is…
– Számos ilyen van, köztük a hét ferences vértanú ügye, akiket a II. világháború után gyilkoltak meg. De meg kell említeni Bódi Magdit is, azt a munkáslányt, aki Veszprém megyében szenvedett el vértanúságot, és akinek az ügyét Márfi Gyula veszprémi érsek terjesztette a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja elé.
Mi volt a látogatás utolsó momentuma?
– Együtt elimádkoztuk az Úrangyalát, majd a Szentatya áldását adta ránk. Ez a bátorítás kísér minket a következő évek munkájában.
