Fotó: Merényi Zita
Budapesten, a Deák téri evangélikus lelkészségen a három nagy monoteista vallás képviselői az irgalmasságról tanácskoztak október 30-án. A konferencia résztvevői előzőleg fiatal zsidó, keresztény és muszlim önkéntesekkel közösen ünnepi ebéden láttak vendégül rászorulókat.
A Keresztény–Zsidó Tanács és a Szent Egyed közösség szervezésében megvalósult konferencia megmutatta, mit jelent az irgalmasság a három nagy monoteista vallásban. Történelmi pillanatnak is nevezhetjük ezt az eseményt, hiszen a tavaly novemberi közös imaalkalom óta most először rendeztek találkozót a három nagy egyistenhívő vallás magyar képviselőinek részvételével. A találkozó egyedülálló módon az irgalmasság közös gyakorlására is alkalmat adott.
Ábrahám hite és vendégszeretete közös örökségünk. Mivel hitt, nagylelkű volt és megvendégelte az idegeneket, akik angyaloknak, azaz Isten küldötteinek bizonyultak: megjövendölték neki, hogy – előrehaladott kora ellenére – fia születik. Az Ábrahám vendégségének nevezett vendéglátás a Deák téri evangélikus lelkészség dísztermében olyan volt, mint az irgalmasság ikonja: a vallások, felekezetek testvérként, szeretetben látták vendégül szegény testvéreiket. Fontos szempont volt, hogy az étel kóser legyen, s így a zsidók és a muszlimok is részt vehessenek a közös ebéden, amelyet a Mazsihisz szeretetszolgálata szervezett meg.
A konferencia bevezetőjeként Szőke Péter, a Szent Egyed közösség vezetője megemlékezett arról, hogy 1986. október 27-én II. János Pál pápa Assisibe hívta a keresztény egyházak és a világvallások vezetőit, hogy a békéért imádkozzanak. A Szent Egyed közösség azóta évről évre megszervezi a találkozót, hogy segítse a párbeszédet, amely a béke érdekében végzett nélkülözhetetlen cselekvés. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny; a közönyre pedig az irgalmasság a gyógyír. Mindhárom vallás arra hívja követőit, hogy forduljanak vendégszeretettel elsősorban azok felé, akiket senki sem lát szívesen – ez valósult meg a tanácskozást megelőző ünnepi ebéden.
Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök beszédében szintén utalt a vendégségre, annak szimbolikájára, amikor elmondta: Jézus Isten országának elérkeztét ünnepi lakomához hasonlította, s az Ószövetségben az együtt étkezés szintén az örökkévalóság elővételezése. „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok irgalmas” – idézte Jézus tanítását.
Martin Niemöller német teológust idézte, aki szerint kortársaink nem is annyira az irgalmas Istent, mint inkább az irgalmas embert keresik. Nagy szükség van az irgalmas felebarátra; mi vagyunk azok, akik az irgalmat gyakorolhatjuk – figyelmeztetett keresztény felelősségünkre.
Egeresi László, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense az Ószövetség alapján vizsgálta az irgalmasságot. A héberben az irgalom kifejezés az anyaöl jelentésű szóból ered: ez nagy mélységet jelent, s a mi irgalmasságunknak is ilyen mélynek kell lennie. Az ószövetségi Isten mindig beavatkozik a történelembe, irgalmassága megtartja a zsidó népet. Az ember az imádságban és a cselekedetekben adhat választ Isten szavára. A cselekedetek olyan, Istennek adott válaszok, amelyek az emberre irányulnak. Az irgalmasság hála Isten felé, ugyanakkor a felebarát szeretetében gyökerezik.
Munif Abdul-Fattah Al-Maszani iszlamológus elmondta, hogy bár Nyugaton az iszlámot igazságtalanul gyakran a könyörtelenség és az erőszak vallásának tartják, a Korán és annak minden szúrája (fejezete) úgy kezdődik: „A könyörületes, irgalmas Isten nevével.” Istennek kilencvenkilenc neve van, ebből több a könyörületességre és annak gyakorlására utal. Az előadó emlékeztetett arra, hogy az iszlám első tanításai közt a barbár népeket – például a beduinokat, ahol az elsőszülött leánygyermeket élve el lehetett temetni – arra tanította, hogy a szeretet uralkodjon közöttük. Az iszlám megfogalmazza a könyörületesség gyakorlati szempontjait: adakozáskor nem a maradékot osztják szét, hanem azt adják a rászorulóknak, amit a középosztálybeli polgárok is esznek. Mohamed próféta egyik mondása (hadit) így szólt: „Légy irgalmas azokhoz, akik a földön élnek, és az, aki a mennyben van, majd irgalmas lesz hozzád.”
Radnóti Zoltán rabbi, a Keresztény–Zsidó Tanács társelnöke a zsidó vallás alapjaként említette, hogy az ember jótékony, célja a világ megjavítása. Hillél talmudi mestert idézte, aki a Krisztus előtti első században így fogalmazott: „Ami számodra gyűlöletes, ne tedd másnak.” Johanán ben Zakáj rabbi a jó szívet nevezte meg az útnak, amelyen az embernek járnia kell. Ez minden más erényt is magában foglal. Ha azonban nincs meg, rés támad az egyéniségben” – fogalmazott Radnóti Zoltán. A zsidó hagyomány szerint a világ három oszlopon áll: a Tóra, Isten szolgálata és a jótékonyság oszlopain. A rabbik parancsolatai között szerepel többek között, hogy ágynál, asztalnál vendégül kell látni a rászorulókat, meg kell látogatni a betegeket, vigasztalni a gyászolókat, segélyezni az árva, szegény lányokat, s vissza kell juttatni tulajdonosukhoz a talált tárgyakat. Az adakozás a világban meglévő igazságtalanság helyreállítása.
Székely János esztergom–budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága és a Keresztény–Zsidó Tanács elnöke elmondta: a kereszténység számára a világ a végtelenül irgalmas Isten képmása. Az ember legigazabb természete a szeretet. Isten irgalmában áthidalja a szakadékot az ember felé, maga jön el hozzánk, ahogyan a próféták megjövendölték: „Lehajol az emberhez, hogy felemelje.” A kereszténység történetének legnagyobbjai az irgalmasság titkát élték – hangsúlyozta a püspök, és elmondott egy történetet Kalkuttai Teréz anyáról, aki a haldoklók házát Káli istennő hindu szentélye mellett működtette. A hinduk erőszakosan tiltakoztak ez ellen, s a rendőrfőnök a szavát adta nekik, hogy elküldi onnan a szerzetes nővéreket. Ám amikor látta, hogy Teréz anya nővérei a haldoklók rothadó sebeit tisztítják nagy szeretettel, így szólt a kint köveket dobáló néphez: „Ha anyáitok és nővéreitek megteszik, amit ezek a nővérek tesznek, akkor betartom a szavam. – Majd hozzátette: – A templomban fekete kőből kifaragva ott áll Káli istennő szobra, de mondom nektek, az az asszony, aki a haldoklókat ápolja ott bent, maga az élő Káli.
A tanácskozás végén a résztvevők aláírták a Ferenc pápa és más vallási vezetők által idén szeptember 20-án, Assisiben elfogadott békefelhívást, amely így fogalmaz: „Semmi sincs veszve, ha ténylegesen párbeszédben állunk egymással! Semmi sem lehetetlen, ha imában Istenhez fordulunk! Mindannyian a béke kézművesei lehetünk.”
