Fotó: Kissimon István
A fordítók közül egy személy neve ismert, Károli Gáspár gönci református esperes-lelkészé. Az Újszövetség egységes nyelvezetéből valószínűsíthető, hogy ezt a részt teljes egészében ő fordította le. A Vizsolyi Biblia előszavából kiderül, hogy Károli önállóan készítette el a fordítás lapszéli jegyzeteit és a fejezetek összefoglalóit, az úgynevezett summákat is.
A fordítást hosszú évek előkészítő munkája előzte meg. Arra nézvést, hogy kik lehettek a fordítótársak, a Szenci Molnár Albert által 1608-ban kiadott Hanaui Biblia ajánlásában található eligazítás: „Magyarországi Anya Szent Egyháznac Elöljáró Tanítói” voltak. Feltehetően külföldi egyetemen végzett, vezető tisztséget viselő, illetve kiemelkedő fontosságú helyen szolgáló prédikátorokról van szó.
A Vizsolyi Biblia nyitólapján a címfelirat mellett Magyarország griffmadarak által közrefogott címere látható. A Szentírás 2412 oldalból áll, a hat kilogramm súlyú könyv két kötetben, közel nyolcszáz példányban jelent meg. A Biblia nyomdásza a lengyel Mantskovit Bálint volt, aki Bornemisza Péter hívására érkezett a Magyar Királyság területére. Bornemisza halála után főúri pártfogók segítségével vásárolta meg a nyomda felszerelését; 1588 második felében költözött Vizsolyba a nyomdával együtt. A nagy feladathoz új betűket kapott, a papírt pedig Lengyelországból hozták. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték, és másfél év múlva, 1590. július 20-án fejezték be. A nyomdának négy sajtója volt, és négy szedő dolgozott rajtuk. Nekik kellett elhelyezniük a Biblia négy és fél millió betűjét.
Az elmúlt évszázadok történelmi viharaiban az 1590-ben nyomtatott kötetek nagy része megsemmisült. Mai ismereteink szerint ötvenkét példányt őriznek Európa könyvtáraiban. A sértetlen vagy többé-kevésbé hiányos példányok kulturális örökségünk féltett kincsei. Épen maradt kötetet őriznek többek között Pozsony, Budapest, Kolozsvár és Koppenhága városában. A vizsolyi református egyházközség templomában megtekinthető Szentírást 1940-ben kapta a gyülekezet az Országos Bethlen Gábor Szövetség ajándékaként. Ez az ötvenharmadik ismert példány.
A Vizsolyi Biblia kinyomtatásának háromszázadik évfordulóján a gönci református templom kertjében avatták fel a bibliafordító lelkipásztor szobrát. Az emlékmű Károli Gáspárt elmélyült munka közben ábrázolja. Az 1890 szeptemberében tartott ünnepség tiszteletére írta Szász Károly, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke azt a versét, melyben Károlit személyes hangvételben szólítja meg. A költemény szinte minden versszaka a „fordíts” felszólítással kezdődik, hangsúlyossá téve, hogy Károli Gáspár eszközként, egyedül Isten Lelke által vezetve végezze a rábízott fel- adatot. A bibliafordítás egész embert kívánó, semmi máshoz nem hasonlítható, felelősségteljes tevékenység, a teljesség és tökéletesség elvárásának kell eleget tennie.
A XX. század első felében két alkalommal irányult kiemelt figyelem a Vizsolyi Bibliára és a teljes Szentírás első magyarra fordítójára, Károli Gáspárra. Az erdélyi és Királyhágó melléki magyar reformátusok 1929-ben Károli születésének négyszázadik évfordulóját ünnepelték. Erre az alkalomra írta Reményik Sándor A fordító című versét. A költemény a bibliafordítás témájának világirodalmi szinten is az egyik legszebb versbe foglalása.
Ravasz László a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökeként, a Vizsolyi Biblia megjelenésének háromszázötvenedik évfordulóján rendezett központi ünnepségen a következő szavakkal méltatta a magyar nyelvű Szentírást: „Az a tény, hogy egy nép életében s éppen a magyar nép életében a Biblia lefordítás révén élő könyv, a nép könyvévé lett, éppen olyan jelképes belekapcsolódást jelent az egyetemes nyugat-európai műveltségbe, mint amilyet Szent István a magyar nép megkeresztelésével hajtott végre.”
Ravasz László életének utolsó időszakában Leányfalun a Károli-féle Biblia újszövetségi részének revideált fordítását készítette el, mely elsőként 1971-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban.
A Magyar Posta a Vizsolyi Biblia nyomtatásának négyszázadik évfordulójára, 1990-ben bélyeget adott ki, amely a gönci Károli Gáspár-emlékművet és az első magyar nyelvű teljes Szentírás címlapját ábrázolta.
Az idei – négyszázhuszonöt éves – jubileumi esztendő kiemelt jelentőségű az évfordulós megemlékezések sorában. A Magyar Hungarikum Bizottság a magyarság csúcsteljesítményei között jegyzett hungarikumok közé emelte a Vizsolyi Bibliát. A Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely vándorkiállítást készített A Vizsolyi Biblia 425 éve címmel, amelyet ebben az évben közel harminc településen mutattak be a Kárpát-medencében, Lévától Tata városán át Királyhelmecig.
Napjainkra gondos munkával kívül-belül felújították a vizsolyi református templomot, amelynek országos jelentőségű gótikus stílusú freskóit szakszerűen restaurálták. A templom melletti épületben 2015. szeptember végén nyílt meg a Mantskovit Bálint Nyomdatörténeti Múzeum, amely a Vizsolyi Biblia korának nyomdatörténetébe enged betekintést.
