Miért e különös módszer? A „világ legdrágább kislánya” projekt a Miina Savolainen által kifejlesztett „felhatalmazó fotografálás” alapján született. A módszer lényege, hogy a lencsébe tekintő művész látja és láttatja az ember hétköznapokban rejtett valós értékeit, szépségét és titokzatosságát. Savolainen 1998-ban kezdett hányatott sorsú kislányokat fényképezni, hozzásegítve ezzel őket és környezetüket, hogy újra felismerjék értékességüket. A fotósorozatokat finnországi utazások során készítette több mint tíz éven keresztül – ennek eredményeként a képek tükrözik azt az érzékeny folyamatot, ahogyan a lányok gyermekből fiatal felnőtté érnek. A művésznő elmeséli, hogy amikor elkezdte a munkát, a legkisebb lány, Petra még csak kilencéves volt, ma már huszonkét esztendős…
S miért nevelőotthon? Az ott felnövő kislányok esetében rendre felcserélődik a szülő és a gyermek szerepe – mondja Savolainen. Ilyen körülmények között gyakori, hogy a gyermek felel a szüleiért, és nem fordítva. Ezek a kislányok soha nem kaptak kellő törődést, ezért óriási erejű a felhatalmazó fotózás során elengedhetetlen kölcsönös figyelem és párbeszéd.
Művészet vagy szociális munka? Mindkettő. Az esztétikum és – Simone Weil kifejezésével élve – a „figyelem koncentrációjának” találkozása. Ahogyan az egyik legdrágább kislány vallotta: „Rengeteget jelentett nekem, hogy szépnek láthattam magam. A gyermekotthonban nem kaptam igazi szülői figyelmet, ami rettenetesen hiányzott. Korábban úgy gondoltam, bárki elhagyhat, de anyukám soha. Mégis megtörtént. Oly sok veszteség után megpróbálsz úgy élni, hogy ez soha ne többé ne történhessen meg veled. A lányok ezeken a képeken olyanok, mint amilyenek valójában: saját életük királylányai. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy így tekintsen önmagára.”
