Szombaton este Erdő Péter bíboros vezetésével a magyar családokért imádkoztak rózsafüzért a hívek. Az imát követő szentmise előtt a főpásztor azzal az óhajjal szentelte fel a kerületi önkormányzat által adományozott harangokat, hogy „mindnyájunkat emlékeztessenek arra, hogy egy nagy család vagyunk”. A Szent Ágoston püspökről és a Keresztről nevezett Szent Terézia Benediktáról (Edith Stein) elnevezett harangok szentelési szertartásán Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi meleg szavakkal emlékezett meg mindazokról a terézvárosi emberekről, akik „ebben a környezetben éltek, dolgoztak, szerettek, szenvedtek, élték a szerény, mindennapi életüket, és rettenetes módon haltak meg”. Felhívta a tisztaszívű emberek figyelmét, hogy szeressék felebarátjukat éppúgy, mint önmagukat. A zsúfolásig megtelt templomban megtartott szentmisén – amelyen részt vettek az önkormányzat vezetői is – a bíboros Keresztelő Szent Jánost idézve hangsúlyozta: az adventi várakozás során el kell távolítanunk magunkból bűneinket, amelyek akadályoznak abban, hogy visszataláljunk, hazataláljunk Jézushoz. Mert ahol vele találkozunk, ott vagyunk igazán otthon. „A számunkra felfoghatatlanul bonyolult és gazdag teremtett világ értelmét és értékét éppen azáltal nyeri el, hogy vonatkozásban van az őt teremtő személyes Istennel, aki a világ működésének célt szabott, akinek szándéka van velünk, emberekkel is.” A főpásztor arra buzdította a híveket, hogy örömmel vegyenek részt a kétszáz éves templom istentiszteletein, de térjenek be egy-egy csendesebb imára is, hogy erőt merítsenek a Jézussal való találkozásból. A vasárnapi harangbehelyezés után Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius mutatta be az ünnepi hálaadó nagymisét. A szertartáson elhangzott Haydn Nelson-miséje a Budai Ciszterci Szent Alberik kórus és a Caritas Collectio Kamarazenekar előadásában. Az eseménysort Morva Péter esti orgonahangversenye zárta. A XVIII-XIX. század fordulóján még csak egy fából készült, ideiglenes kápolnában gyűltek össze a hívek az akkori városfalon kívüli területen. A plébániát 1777-ben Batthyány József hercegprímás létesítette. A jelenlegi templom építését a Szentlélek tiszteletére, Kasselik Fidél tervei alapján, 1801-ben kezdték el. 1809-re az építmény már használható állapotba került, de a végleges forma kialakításához, a befejezéshez még további évtizedekre volt szükség. Olyan neves építészek közreműködésével, mint Pollack Mihály és Ybl Miklós nyerte el mai formáját. Rudnay Sándor hercegprímás rendeletére 1822-ben az 1215 négyzetméter alapterületű templom titulusát a nagy misztikus és egyházújító, Avilai Szent Teréz nevére változtatták. A főoltár képét Schofft József Károly festette 1828 táján. Az 1888-as renoválás után Simor János hercegprímás ismét megáldotta a templomot. Csaknem száz év után, 1962-ben a tetőszerkezet súlyosan megsérült, betonoszlopokkal erősítették meg. A belső felújítás 1972-ben indult, a templom négy évre ütemezett külső renoválása pedig 1997-ben kezdődött el. Ennek során elkészült a torony és a főhomlokzat helyreállítása, majd ezt követte az altemplom kialakítása, amellyel párhuzamosan elkészült a padlófűtés is. Nehéz feladat volt a régiek számára egy templom megépítése, de amit alkottak, az tartós és művészileg is értékes volt. Az akkori építkezések még nem egy-két évtizedre szóltak, nagyobb volt az egyes emberek életében is a stabilitás, a városrész központját, lelkét jelentette a templom. A ma és a jövő embere számára is a biztonságot jelentheti, a közösség központja lehet az istenháza.
