Ami egyértelműen látványos, az a technikai fejlődés megállíthatatlan folyamata, amely átnyúlik a következő századokra is, ahogy azt manapság is tapasztalhatjuk. Motorizáció, elektronika, számítástechnika, internet – korlátlannak tűnő lehetőségek. Ember és ember között szűkülni látszanak a fizikai és szellemi távolságok. A változás sodrában azonban olykor más értékes dolgok elvesznek a világból; „De most eltűnt a romantika, az ábrándos utcácskák, muskátlis ablakok, családi vendéglők” – írja Zórád Ernő emlékezéseiben az 1930-as években lebontott Tabánról. Zórád életművét végigkíséri a Tabán nosztalgikus világa. Színes akvarell- és temperaképek sorozatán örökítette meg a városrész mindennapjait. Ezeken a képeken élnek az emberek: vizet merítenek a kútról, társalognak, vagy éppen konflissal közlekednek a macskaköves utcákon.
„A Tabánt nem tudtam elfelejteni, akár egy régi szerelmet. Mert nőnemű volt a Tabán – rejtélyes és kissé romlott”… – írta Zórád. Kétségtelen, a Tabánnak nem volt csatornahálózata, sok kicsi, szegényes, vizesedő, penészes falú, vályog- és téglaházak szabálytalan, girbegurba utcácskákba építve – ilyen volt ez a városrész. Ezért is bontották le 1933-ban.
Zórád életének kilencvenhárom éve alatt sokféle műfajban kipróbálta magát. 1947-től újságrajzolóként dolgozott, a Ludas Matyi, a Pajtás, a Füles, a Galaktika gyakran foglalkoztatott munkatársa volt. Illusztrált könyveket, készített képregényeket és diafilmeket.
Művei hiteles és részletes korrajzok – Krúdy, Jókai és Mikszáth alakjai népesítik be képregényeit. Rajzainak központi témája a XIX. század vége és a két világháború közti időszak hangulata, kosztümjei, életformája, talán kissé idealizált formában.
A Krúdy világa című, papírra készült kollázsán a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket ragasztott a rajzaiba; feltűnik egy régi óra, egy cvikker, néhány agyonhasznált kártya. A Krúdy kalendárium díszes, keretes rajzokból áll, a Fácán, Húsleves, Halvendéglő, Vörös postakocsi a múlt századi Buda hangulatát idézi.
Láthatók még a kiállításon komplett könyvillusztrációi, Tatay Sándor Puskák és galambok című regényéhez készített eredeti címlapgrafikája és a könyvhöz tartozó egyéb tusrajzai.
Az idő múlásával igazi mesevilág elevenedik meg Zórád képei láttán. Egy letűnt kor anekdotázó, idealizált, mégis hiteles képe. Egy olyan világ krónikása volt, amelyben talán sokan szeretnénk élni. Ahol hétvégén ráérősen ebédel a család, az emberek szóba állnak egymással, beszélgetnek, és úgy udvarolnak, ahogy régen volt szokás. A hölgyek szép ruhákat viselnek, a férfiak udvariasak, a kutyák az utcán barátságosan csaholnak.
Amikor Zórád 2004-ben meghalt, a Magyar Nemzet így írt róla nekrológjában. „Ha volt a XIX. századi Budapestnek vőlegénye (Podmaniczky), a XX. századi fővárosé: Zórád Ernő.”
(A Képíró Zórád című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban tekinthető meg november 17-éig. A Privát Zórád a Karton Galériában november 25-ig, a Zórád Ernő köztünk él című tárlat a Várnegyed Galériában november 24-ig látogatható.)
