El kell mélyednünk kultúránk ezerarcú szépségében, hogy gazdag lelkűek lehessünk, hogy szívünk túlcsorduló bőségéből szóljon a szánk. Ezt mi, pedagógusok nap nap után átéljük. Csak akkor vagyunk képesek jól végezni feladatunkat, ha nem csupán tudásunkkal, de teljes valónkkal a gyermek felé tudunk fordulni. A nevelés a példaadás művészete. A gyermek azt fogja követni, ami számára vonzó, amitől azt reméli, hogy gazdagabb, teljesebb lesz az élete.
Az elmúlt években nehéz helyzetbe került az oktatás. A pedagógusok elbizonytalanodtak, hiányzott számukra az a biztos háttér, amely kiáll az értékek mellett. Az új köznevelési törvény ezt szeretné biztosítani. Társadalmunk hagyományos értékeire épít. A pedagógus kötelessége, hogy „előmozdítsa a gyermek, tanuló erkölcsi fejlődését, a közösségi együttműködés magatartási szabályainak elsajátítását, és egymás szeretetére és tiszteletére, a családi élet értékeinek megismerésére és megbecsülésére, környezettudatosságra, egészséges életmódra, hazaszeretetre nevelje a gyermekeket, tanulókat” (62. § (1)/d-e). Majdnem ugyanezeket a kötelességeket később megismétli a szülőkről szólva is. Megfogalmazza nevelési feladataikat és azt, hogy ebből mit hogyan vehet át a szülőktől az iskola. A szülőknek bízniuk kell a pedagógusban, amikor rábízzák gyermeküket. Az új köznevelési törvény ezt a bizalmat szeretné megadni a pedagógusoknak.
A törvény egyértelműen kiáll a pedagógus tisztelete mellett. Meg akarja védeni minden deviáns viselkedéstől – őt is, de a diákokat is. Ezért megfelelő szabályozás mellett lehetővé teszi, hogy a tanulást rendszeresen zavaró diákokat megfelelően lehessen szankcionálni. Nemcsak a jogaikat hangsúlyozza, hanem komoly követelményeket is támaszt velük szemben, amelyeket nekünk, pedagógusoknak kell képviselnünk. Különösen érdekes részlete a törvénynek, hogy a diáknak ötven óra szociális munkát kell végeznie érettségi előtt. A szociális munka az egyházi iskolákban többé-kevésbé szervezett formában már eddig is szerepelt a tanrendben. Nagy kérdés, hogy ezt a teljes iskolarendszerre kiterjedően hogyan lehet tartalmasan megszervezni. Lesz-e megfelelő fogadókészség a megfelelő intézmények részéről, lesznek-e emberek, akik kézben tartják a feladatokat, és lelkileg vezetik, kísérik a diákokat, hiszen a szegénység és rászorultság különböző formáival szembesülni komoly lelki terhet jelent, amit csak megfelelő vezető segítségével lehet feldolgozni.
A köznevelési törvény minden pedagógus számára lehetővé teszi világnézete nyílt vállalását, de azt a diákokon nem kérheti számon. Az egyházi iskolában viszont előírható a diákok és a pedagógusok számára is az egyház tanítása iránti elköteleződés. Az természetesen az iskola bölcsességén múlik, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani.
Egy törvény sikere azon áll vagy bukik, hogy részleteiben hogyan valósítható meg. A köznevelési törvény sok új elemet hoz a közoktatásba. Mint kerettörvény sok részletet rendeletekben fog szabályozni a kormány és a felelős miniszter. Nagyon sok a bizonytalan részlet. Talán ezért olyan sok a kérdés és a vita a törvény körül.
A kormányhivatalokat most hozták létre, pontos szerepük még kialakulóban van. A törvény sok feladattal ruházza fel őket: szervező, ellenőrző feladatokat látnak majd el, az iskolák törvényes működése felett őrködnek. Kiadják a működési engedélyeket, részt vesznek az igazgatók kinevezésében, vizsgát szerveznek, vitás kérdésekben döntenek, megállapítják az iskola álláshelyeinek számát, szakmai, törvényességi ellenőrző szerepük lesz. Ez a mai szétdarabolt és a kivéreztetett önkormányzatok által csak nehezen fenntartott iskolarendszer felkarolásaként a megújulás útja lehet, de a túlzott hatalom rossz vért is szülhet. A kormányhivatalok élet és halál urai lehetnek, ha mindenható hatóságként élik meg feladatukat, és nem szolgálatként.
Az új törvény bevezeti a mindennapi testnevelésórát. Ehhez több szakképzett testnevelőtanár és nagyobb tornatermi kapacitás kell. Sok iskolának még a jelenlegi óraszámokhoz sem elegendő a tornaterme. Vajon lesz-e elegendő pénz új tornatermekre, hogy az iskolák helytállhassanak e téren?
Nemcsak a testnevelés, hanem a diákok kötelező óraszáma is növekszik. Ez több pedagógust vagy magasabb óraszámot igényel a jelenlegieknél, attól függően, hogy a kormányhivatalok hogyan határozzák meg az iskoláknak járó álláshelyek számát. Ennek pontos jogszabályi háttere még nem kidolgozott. A törvény ugyanakkor új, a pedagógiai munkát segítő munkaköröket (pedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, laboráns) ír elő, amelyhez az állam az anyagi hátteret is biztosítja, ami sok tekintetben tehermentesíti a pedagógust.
Nagy kérdés, hogy milyen lesz az új nemzeti alaptantervben az órafelosztás. Ez dönti el, hogy a tanárok szakóráinak száma a jövőben hogyan alakul. Mindenkinek lesz-e elég órája, lesznek-e elbocsátások, esetleg tanárfelvétel? Az is kérdés még, hogy milyen módon jelennek meg az új tudástartalmak a tananyagban. Külön tárgyként vagy a meglévő tantárgyakba integrálva?
Az egyházi iskolák között sok a hat és nyolc évfolyamos gimnázium. Ezzel nemcsak a két háború közötti időszak hagyományait akarták feleleveníteni, hanem az a felismerés volt az alapja, hogy nevelési lehetőség rejlik abban, ha a diákoknak nem nyolcadik osztály után, a kamaszkor derekán kell iskolát váltaniuk. Így a diák a számára legnehezebb éveket védetten, egy nevelési íven belül élheti át. Ezért a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok nem kizárólag a kiemelt tehetség fejlesztésének otthonai, hanem egy nagy ívű neveléséi is. Ezért különösen fontos, hogy a törvényben jelzett külön jogszabály milyen elvárásokat fogalmaz meg ezen iskolatípussal szemben.
A pedagógus életpályamodell több új elemet tartalmaz. A magyar gyakorlatban eddig nem szerepelt a gyakornoki státus, de a tanári előmenetel négy fokozata sem. Amennyiben az egyes fokozatok közötti átlépések, vizsgák nem lesznek formálisak, hanem valóban a tanár szakmai megújulását szolgálják, ez az egész szakma gazdagodásához vezethet. Az életpályamodellhez rendelt bértábla jelentős anyagi elismerést takar. Jóval többet, mint amit a huszonkét-huszonhat tanítási óra és a harminckét óra benntartózkodás jelent.
Az egyházi iskolák finanszírozása az államiakéhoz hasonló lesz. A kormányhivatalok meghatározta álláshelyeket az államnak, a többit a fenntartónak kell finanszíroznia, amit az iskola a vatikáni megállapodás értelmében az állami iskolákkal azonos mértékben, kiegészítő támogatásban továbbra is megkap. Az állam az egyházi iskolák működésébe, az igazgató kinevezésébe nem szól bele, csak a törvényességet ellenőrzi. Az egyház kidolgozhat és engedélyeztethet saját kerettantervet, amelyet a fenntartó kötelezően elő is írhat iskolái számára.
Jól fogadják-e majd a köznevelési törvényt? Még nem tudható. Az általam kiemelt pár részletből is látszik, hogy sok részlet az emberi tényezőkön múlik. Vajon vállalja-e a mai pedagógustársadalom a megújulást szolgáló értékteremtő munkát? Ki tudunk-e közösen állni erkölcsi értékek mellett? Egyáltalán meg tudunk-e egyezni ilyen értékekben? Remélem, lesz bennünk annyi erő és jóra való nyitottság, hogy felismerjük: csak hitében és erkölcsében erős nemzet tud felemelkedni. Ez a törvény minden kérdésével és még nem ismert részletével együtt jó lehetőséget teremt erre. A többi rajtunk múlik: diákokon, szülőkön és pedagógusokon.
Fotó: Kissimon
