Miért adta be pályázatát az igazgatói székre? Elég volt Szita Károly kaposvári polgármester felkérése? – kérdeztük Schwajda György író-dramaturgot, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatóját, aki tavaly nyár óta irányítja a vélhetően hamarosan gazdasági társasággá alakuló teátrumot.
– A polgármester úr kéthárom évig próbált csalogatni, de ahhoz, hogy igent mondjak, el kellett telnie némi időnek, míg valóban hiányzott a színház. A megbízás mindenképpen megtisztelő, de nagy kihívás is számomra; a mai színházak nehezen működnek. Az izgatott: képes vagyok-e ismét megújulni, hiszen Szolnokon is teljes struktúraváltás következett be.
Hogy fogott hozzá a kaposvári „színházcsináláshoz”
– Ismerkedni kezdtem a színházzal, a társulattal, a pénzügyi helyzettel, a működéssel. Fél évet adtam magamnak, hogy mindezt megteszem, s talán februárra, a szerződtetések idejére már tisztábban látok. Abban bízom, hogy a mögöttem lévő évtizedek – 1966-ban kezdődött írói pályafutásom, s 1973-ban diplomáztam – engem igazolnak, és garanciát is jelentenek a színház holnapjához.
Pályázatában úgy fogalmazott, hogy „a színház egyszerre templom és játszótér. Templom, mely nemcsak arra szolgál, hogy ostorozza nézőit, hanem arra is, hogy a maga sajátos eszközeivel felmutassa a fenségest, a hősiességet, a tragikumot, az erkölcsöt, a szánalmast éppúgy, mint a nagyszerűt. S játszótér azért, mert mi másra építene, mint az emberben élete végéig meglévő játékosságra, hiszen mi másért ülnének be estéről estére meglett, komoly emberek, és hinnék el nekünk, hogy hol királyok, hol koldusok vagyunk, ha nem lenne meg bennünk az a vágy, hogy együtt játsszanak velünk?” Hogy véli: miként van jelen az erkölcs a mai „színházcsinálók” és a nézők táborában?
– Az elmúlt öt-hat évben nem voltam részese a színházi világnak, még darabokat sem néztem, és ezt egy kicsit szégyellem. Az etikát nem egyes emberekre értem, hiszen a színház az a műfaj, amelynek fő témája az erkölcs. A direkt politizáló színházban nem hiszek; jóllehet, a hatvanas és a hetvenes években volt ebből része Szolnoknak és Kaposvárnak is. Mi nem politizálunk, hanem az erkölcs oldaláról nézzük a politikát, s azt, hogy a politikus etikus-e. A két és fél ezer éves színháztörténet is ezt igazolja. Elég, ha csak a görögöket említem – ahol szintén megvolt a templom és a játszótér -, az Antigonét, hogy eltemethetem-e a testvéremet. A színház, a dráma mindig azt vizsgálja, nem haladta-e túl az élet a megrögzött törvényeket, és az erkölcs, a jóság, a tisztaság összhangban van-e egymással. A nézőknek nem kell vájtfülűeknek lenniük, hiszen a színpadról egyszerre akarunk üzenni a legegyszerűbb és a legolvasottabb nézőknek. Shakespeare darabjai fantasztikusan szóltak, de a Globe Színház előtti birkózókat is bevitte az Ahogy tetszikbe, mert tudta, hogy kedvelik őket a nézők.
Opera és táncos produkció egyaránt szerepel a tervei között. Mikor láthatunk operát a kaposvári színházban?
– Remélem, hamarosan. Egy vidéki színház is lehet művészszínház, ám szerintem köteles minden lenni: a Katona, a Fővárosi Operett, a Madách a musicalekkel, a Vígszínház a polgári darabokkal és a gyerekszínház a gyermekdarabokkal. Így, együtt. Nem nézhetünk el a musical feje fölött sem, mivel van egy közönségréteg, amely erre vevő, s így érhető el, hogy az Antigonét is megnézi. Már tárgyaltunk a Magyar Állami Operaházzal, és a Csokonai Karnyónéjából írt vígoperát Ascher Tamás rendezésében, Selmeczi György vezényletével szeretnénk itt, Kaposváron is bemutatni. Ha megkapjuk a díszletet és a jelmezt, akkor szerződtetjük a művészeket néhány előadásra, s akkor kiderül: van-e egyáltalán igény operára. Ha igen, akkor lesz folytatása.
A kortárs hazai színjátszás jelentős személyiségei fordultak meg Kaposváron; vagy itt kezdték a pályájukat, vagy újra visszatértek ide, amiről mindig szeretettel beszéltek egy-egy interjúban, portréfilmben. Kiket láthatunk, akár egy-egy darab erejéig?
– Most még nem szívesen adom ki a neveket, mert könnyen számonkérhető lennék. Az viszont tény: Anatolij Vasziljev, az öt legnagyobb rendező egyike, akivel jó barátságban vagyok, járt már itt. Vasziljev viszont a legtöbbet Törőcsik Marival játszott, aki most éppen súlyos betegségéből lábadozik.
Abban reménykedünk, hogy mielőbb újra próbálhat, s lehet, hogy felépülése után először Kaposváron lép majd színpadra. Egyébként több egykori kaposvári színésszel is folynak már tárgyalások…
A Kaposvári Egyetem színházi tanszékével jó volt a korábbi vezetés kapcsolata. Nyilván erre törekszik Ön is.
– Ez megmaradt, hiszen az Oliver! című musicalben is több hallgató játszik, és a stúdióban megrendezhetik a vizsgaelőadásukat is. Amit a színház tud, természetesen rendelkezésre bocsátjuk. Ami viszont felháborító: tudomásom szerint közel ötezer hallgatója van az egyetemnek, és egyetlenegy egyetemi bérlet sincs, pedig állítólag ők lesznek az új magyar elit tagjai. Még sincs közöttük legalább négyszáz, akiknek egy egyetemi bérletet szervezhetnénk.
Súlyos és komoly problémát érint, de mit tudnak ez ellen tenni? Az igénytelenség, a közöny mindenhol tetten érhető. A lakosság jelentős hányada szappanoperákon, bulvárlapokon szocializálódik. Mit tudnak ez ellen tenni?
– Megpróbálunk jó színházat csinálni. A bérletet leengedhetjük egy fél üveg sör árára is, ha rossz színházat látnak, akkor nem jönnek el. Amikor Szolnokon dolgoztam, így értük el, hogy a kecskeméti nézőket átcsábítottuk hozzánk.
Építészetileg és műszakilag is meglehetősen rossz állapotban van a színház – s akkor még szolidan fogalmaztunk -, hiszen beázik, omlik és a technika is elavult. Régen megérett már a felújításra. Önnek nagy érdemei vannak a szolnoki Szigligeti Színház, illetve a Thália megújításában, s kormánybiztosként kapta a feladatot a Nemzeti Színház felépítésére. Van tehát gyakorlata a színházrekonstrukcióban és -építésben. Mennyibe kerül a kaposvári Csiky Gergely Színház rekonstrukciója? Megáll hárommilliárd forintból?
– A színház valóban közel életveszélyes állapotban van. A nyolcvanas évekbeli felújítás nem sikerült igazán jól, ám az már más kérdés, hogy az 1992 óta beázó tetőt miért nem csináltatták meg. Egy most kapott hivatalos költségvetés szerint az építészeti és a gépészeti munka 3,7 milliárd forintba kerül, de a belsőépítészet és a színháztechnika, ami ugyancsak komoly tétel, ebben nincs benne. Így 5-6 milliárd forint közötti összegből újulhat meg a teátrum.
Min dolgozott az utóbbi napokban?
– Elvállaltam a Cigánybáró újrafordítását, amiért már szívom a fogam, hiszen nem könnyű egy finálét megoldani úgy, hogy tizenhatan nyolcvanfélét énekelnek egyszerre. Az ünnepek után tehát újra mértem a taktusokat és a verslábakat.
