A bennszülött keresztényekre mindkét oldalról gyanakvással tekintenek: a zsidók azért, mert arabok, a palesztinok pedig azért, mert nem mohamedánok…
A kemény telepítéspolitika, amelyet Izrael a nyolcvanas években kezdett, még jobban kiélezte az izraeli-arab konfliktust. Ezek palesztin oldalról különböző terrorakciókhoz vezettek az izraeli megszállók ellen. Az izraeli és palesztin területek közötti fal építése óta a bennszülött népesség helyzete a palesztin vidékeken sok vonatkozásban még jobban megromlott. Betlehemet különösen is érinti a fal. A palesztin lakosság bejárása Jeruzsálembe, ahol sok palesztinai munkahelye volt, jóformán lehetetlen lett.
Betlehem vidékén különösen súlyos a gazdasági helyzet, amit a zarándokok elmaradása okoz. Ehhez járul még a keresztény arabok félelme is, hogy az új palesztin állam, ha valóra válik, nem muzulmán állam lesz-e, mint néhány más szomszédos arab országban. Látható jelei ennek, hogy egy veszélyes iszlám fundamentalizmus van kialakulóban, amely gyakran erőszakot alkalmaz a keresztény arabok ellen. Az extrém Hamasz párt, amely a már létező palesztin fennhatóságú területeken az utolsó választásokon győzött, félelemre ad okot. Ebben az esetben a keresztények ismét hasonló helyzetbe kerülnek, mint amilyenben évszázadokon át élni kényszerültek. Ezeken a palesztin vidékeken valóban reális a veszély, hogy a bennszülött keresztények száma zsugorodik, és talán egy nap teljesen el is tűnnek.
