Az ötszáznál is több résztvevő közt papok, szerzetes nővérek, egyházi intézményekben dolgozók, plébániai hívek, egyházi közösségek tagjai egyaránt voltak. A család évében családok gyűrűjében vettek részt a zenés hajózáson, s megtapasztalhatták az együttlét, az összetartozás örömét és a közösség erejét.
Matolcsy Kálmán 1988 óta minden évben, tehát idén már huszonnegyedszer szervezte meg a családok, templomi közösségek ökumenikus hajózását, emlékezve és emlékeztetve az 1938-as eucharisztikus világkongresszus százezreket megmozgató eseményére, amikor az ország püspökei a pápai legátussal, Pacelli bíborossal – a későbbi XII. Piusszal –, valamint Montini helyettes államtitkárral – a későbbi VI. Pál pápával – kilenc kivilágított hajóval vitték a Dunán az Eucharisztiát. Akkor a beszámolók szerint félmillió ember imádkozott a parton. A nácizmus és a bolsevizmus szörnyűsége már kibontakozóban volt. A kongresszus azonban reményt adott a magyarok számára. Első nap csak az egyházi iskolások közül százötvenezren áldoztak, május 27-én pedig százötvenezer férfi tartott éjszakai szentségimádást a Hősök terén…
Mindez eszembe jutott a 2011-es hajózáskor. A pápai legátus, Montini államtitkár és akkori püspökeink mind meghaltak már. Amit Pacelli bíboros akkor láthatott a városból, utóbb rommá vált. És hol van ma százötvenezer egyszerre áldozó, imádkozó ember? Hol van az egykori Erzsébet híd? Világégés és ateizmus pusztított nálunk. Ám sokak hite megmaradt még, hogy a búzát el kell vetni, s talán jó talajra hullik, bőséges termést hoz majd. Ötszázan néztük a Dunát, a csodás fővárost, és éltettük a reményt, hogy vannak közösségek, családok, amelyek a szeretetet, a hitet közvetítik a zajos, zsibongó, bolond szárazföld számára.
Fotó: Bókay László
