A modern magyar köztudatban kicsit elfeledett település első említése 1279-ből származik. Neve az ótörök batír (bátor, jó hős) szóból származik. A XIII. századtól a terület urai a Gutkeled nemzetségbeliek, akik felvéve a település nevét, a későbbiekben Báthoriként határozzák meg magukat. A település és a család története szorosan összefonódott: ahogy nőtt a család befolyása, gazdasági ereje, úgy virágzott a település (csúcspontja a XV-XVII. századra tehető). A későbbiekben a várost a Bethlen, a Rákóczi és végül a Károlyi család birtokolta.
Nyírbátorhoz közeledve az alföldi végeláthatatlan síkság helyét lankás dombság veszi át. Itt minden út a főtérre és azon át vezet. Bebarangolva a butikoknak és bankoknak otthont adó, az autóforgalomtól nem kímélt teret, kettős érzés keríti hatalmába az utast: az 1912-ben historizáló stílusban, magas toronnyal díszített városháza és a nagyméretű zöld sziget által uralt, hangulatos képbe beleásít a közelmúltban a cívispalota tőszomszédságában felépült új művelődési ház. A városi kultúra modern épülete egy nagy és sajátos futballkapuval ellátott üvegtéglához hasonlít… A főtérről elágazó utcákon elindulva érjük el Magyarország több építészeti remekét. Az Egyház utcában látható Báthori István erdélyi vajda (a kenyérmezei csata hőse; nem azonos a majd száz évvel később élő, hasonló nevű fejedelemmel és lengyel királlyal!) által, a középkor végén (XV. század) gótikus stílusban emelt templom. A XVI. századtól a reformátusok által használt szentély az ország legnagyobb csarnoktemploma. Az idők folyamán sértetlenül megmaradt 30 méter magas építmény déli oldalát öt darab, három részre tagolt, egyenként 12 méter magas gótikus ablak díszíti. Az épület belsejében tetten érhető a stílust elindító „fény teológiája”: a fehéren szürkülő falak, a magasba szökő boltívek, a mennyezetet díszítő szemkápráztató hálóboltozat a belső tér fénypompájával megvilágítva lélegzetelállító és lebegő hatást nyújt. A templom a gótika mellett a hazai kora reneszánsz legszebb alkotásait is őrzi: a XVI. században készült egykori szentségtartót, a déli kaput, a fölöttük elhelyezett, kőbe faragott Báthori-címert, az építtető egész alakos, vörös márványból faragott szarkofágját, és legfinomabb alkotásként a déli falon elhelyezkedő papi ülőfülkét, melynek peremén gyermeki könnyedséggel fut körbe a virágornamentika, illetve az angyalfej-ábrázolás. A szentélybelső további dísze a 1767-ben festett, népi barokk stílusban készült szószék, és az 1897-ben épített, jó hangzású orgona. Az épület mellett találjuk Magyarország legöregebb és legnagyobb harangtornyát. A tölgyfa gerendákból ácsolt és az építményt beborító zsindelyfedéssel rendelkező zömök test monumentális hatást kelt. A négy fiatoronnyal rendelkező építmény 1640-ben készült, késő reneszánsz stílusban (10,5 méter széles, és 35 méter magas). A torony magaslati pontján található teraszról szép panoráma tárul elénk: jó idő esetén Máriapócsig is ellátni. A gótikus templom szomszédságában, a Vár utcában található a város régi- új büszkesége, a Báthori-várkastély. A XV. században emelt, egykor palánkkal és vizesárokkal körbevett épület az évszázadok folyamán pusztulásnak indult, idővel magtárrá alakították át. A XX. századra a megmaradt épületrész romossá vált. Európai uniós támogatással, Szekér György építész-művészettörténész rekonstrukciós terve alapján a reneszánsz épületet 2006-ban helyreállították: a város és a térség egyik legszebb és legvonzóbb műemléke lett. Az ötpilléres árkádsoron nyugvó reneszánsz loggiával ellátott épület pincéjében kőtárat és éttermet, földszintjén kiállítótermeket, az újjáépített emeleti részén reneszánsz ebédlőt, illetve hálótermet, a tetőszerkezetben pedig konferenciatermet alakítottak ki. A főtértől ellenkező irányba elindulva találunk rá a hangulatos Papok rétjére, amelyet a festői tó partján emelkedő gótikus-barokk minorita templom és rendház sziluettje határoz meg. Az Angyalok Királynője tiszteletére szentelt templomot 1480 körül emelték, majd 1717-1725 között újjá-, illetve átépítették. A szakrális építmény és hozzá tartozó kolostor a XVIII. században élte reneszánszát. Kelemen Didák szent életű minorita szerzetes (boldoggáavatási eljárása folyamatban van), a magyar katolikus újjászületés egyik legfontosabb alakja vezette mind a lelki, mind az építészeti értelemben vett újjáépítést. A Felső-Tiszavidék apostola egyszerre volt a térség templom- és iskolaépítője, mellette pedig a legelesettebbek, a szegények, a pestisben szenvedők lelki és testi gondozója. Missziós útjai során bejárta Szabolcs megyét, templomokat emelt Fehérgyarmaton, Csengerben, Érkeserűn és Tarcsán, elérte, hogy Nagykároly és Nyírbakta templomai visszakerüljenek a katolikus közösségekhez, helyrehozatta a besztercei templomot, s végül megtelepítette a minoritákat Erdély szívében, Kolozsvárott, valamint Szegeden, a Felsővárosban. Munkássága egyik csúcspontja – az 1729-ben kiadott királyi rendelet nyomán – a minoriták miskolci letelepítése volt. (Az ottani templomban temették el.) A nyírbátori minorita templom déli oldalfalát megerősítő támpillérek és ablakok a gótika stílusjegyeit, a templombelső a hazai barokk fafaragás legszebb emlékeit mutatják. AXVIII. század elején Lőcsén és Eperjesen készült oltárok közül a leghíresebb, a templomhajó bal oldali részén található, úgynevezett Passió-, vagy más néven Krucsay-oltár. A Jézus szenvedéseinek stációit bemutató, gazdagon faragott oltárhoz egy legenda kapcsolódik. A készíttető, Krucsay János megyei alispánt első felesége számtalanszor megcsalta. A férj bíróságra adta hűtlen hitvesét, de a halálos ítélet végrehajtása előtt megbocsátott neki. Az asszony ezután sem tért jó útra, így nem kerülhette el sorsát, kivégezték. Az alispán három hónap múlva megnősült, és a szóbeszéd szerint engesztelésül állíttatta az oltárt. A helyi katolikus közösség legújabb kori „büszkesége”, hogy 2005-ben a templomban helyezték el Boldog IV. Károly csontereklyéjét, és a boldoggá avatott utolsó magyar királyt, illetve Mindszenty bíborost ábrázoló festett portrékat (Küzmös Enikő alkotásai). A templom mellett található, XVIII. században emelt egykori minorita rendházban ma a Báthori István Múzeum működik, helytörténeti, néprajzi, képző- és iparművészeti gyűjteménye igen gazdag. A múzeum őrzi a hazai templomi berendezések egyik gyöngyszemét, a református templomból származó, a Báthori-család címerével ékesített, fából faragott reneszánsz stallumot, amely 1511-ben készült.
Az ősz végi, tél eleji szürke hétvégéken kiváló célpontot jelent a nyírségi város meglátogatása.
