Mi okozza, hogy ennek ellenére ,,a legények nem házasodnak, a leányoknak meg nincsen párja”, sok a magányos fiatal nő és férfi? És hogy változtathatnánk azon, hogy a boldognak induló házasságok közül szinte minden második felbomlik? Mit tehetünk annak érdekében, hogy segítsük a fiatalokat a tartós párkapcsolatok megtalálásában és megtartásában? 2007-ben mintegy negyven százalékkal kevesebb volt a házasságkötések száma, mint 1990-ben. A házasulók korösszetételében történt változások miatt folyamatosan emelkedik a házasulók átlagos életkora: 2007-ben a nőknél 27,5 év, férfiak esetében 30,1 év. Az alternatív együttélési formák, mindenekelőtt az élettársi kapcsolatok fokozódó térhódítása tapasztalható. A nem házas együttélések gyakoribbá válása megváltoztatta az élettársi kapcsolatok társadalmi megítélését, elfogadottságát. A 25-29 éves korosztályon belül az élettársi kapcsolatban élők aránya a negyven százalékot is eléri. 2007-ben 40 842 házasságot kötöttek Magyarországon, és 25 160 volt a válások száma. A felbomló házasságok hatvan százalékában van kiskorú gyermek. Ez közel hatszázhatvanezer gyermeket, félmillió családot, mintegy 1,2 millió embert érint. Ez az ország legnagyobb kisebbsége, mégis a legészrevétlenebbek. Ugyanakkor a legújabb amerikai hosszú távú követéses vizsgálat eredményei szerint az elvált férfiak 2,37-szer, az elvált nők kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg 1941 és 2006 között, mint a házas társaik. Ez a különbség szignifikáns maradt akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők szerint korrigálták, bár a házasok között a különböző önkárosító magatartási formák (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás) is jelentősen ritkábbak. (A Népesedési kerekasztal 8. munkacsoportja lapzártánkat követően sajtótájékoztató keretében tesz javaslatokat arra, hogyan segíthetnék a fiatalokat a tartós párkapcsolatok megtalálásában és megtartásában. – A szerk. )
a szerző egyetemi tanár,
Semmelweis Egyetem
Magatartástudományi Intézet
