Családos program lévén, a mise végén Imrefi Mór atya megénekeltette a gyerekeket.
A többnapos esőzés miatt felázott erdei földút a babakocsis családok számára nehéz terepnek bizonyult volna, így Szakács Péter családreferens atya vezetésével egy rövidebb úton zarándokoltunk végig a városban a Kálváriadombig, ahol az állomásoknál hétköznapi életünk akadályaival találkozhattunk a keresztúton szenvedő Krisztus lépéseit kísérve.
A keresztút végén alaposan ránk ijesztettek a bakonyi betyárok, akik az ellátmányukat követelték, és foglyul ejtették a zarándoklat lelki vezetőjét. Előkerült egy tekercs is, melyben az állt, hogy a zirci barátok igen hálásak a bakonyi betyároknak, amiért távol tartják a zirci néptől a rablókat és a fosztogatókat, s védelmezik az apátságot is, ezért tehát jár nekik az eleség, amit a gyerekek feladata volt megkeresni. Így végül hiánytalanul, sőt a jó útra tért betyárokkal gyarapodva térhetett vissza a népes zarándoksereg az apátság szomszédságában fekvő arborétumba. Itt a gyerekeket erdei gyűjtögetés és kirakójáték várta. A Jóisten kegyelméből ebédidőre a rég várt napsütés is megérkezett.
A helybéliek vendégszeretetéből finom gulyáslevessel és süteménnyel lakhattunk jól.
Pihenésképpen Elizeus atya mesélt a nyolcszáz éves templomról és a mások helyett éjszaka is imádkozó ciszterci szerzetesek életéről. Sixtus atya áldását követően megkezdődtek a szabadon választható programok. Csak azt sajnáltuk, hogy nem tudtunk többfelé osztódni! A helybéliek szíves vezetésével lehetőség nyílt a látogatóközpont, a könyvtár, a természettudományi múzeum és az arborétum megtekintésére, míg az udvaron a betyárok meséltek „elődeik” történelméről.
Élményekkel gazdagodva, lelkiekben feltöltődve, hálával a szívünkben indultunk haza. A rengeteg érdekesség és a csodás környezet miatt valószínűleg mindannyiunkban megfogalmazódott a gondolat, hogy ide – és a családpasztorációs programokra – mindenképpen vissza kell térnünk!
