A misztériumok egyháza cím foglalta össze a mostani találkozó témáit, melyek számos irányból indulva annak megválaszolása felé közelítettek, hogy mit jelent Isten elsősége a hivatás különböző területein, és mennyire fontos a misztériumban gyökerező szentháromságos élet a lelkipásztorkodásban.
„A lelkipásztori napokon az évek során nagyon sokszor arról beszéltünk, hogy mit kell konkrétan tenni, hogyan kell közösséget építeni, karitászt csinálni, hivatást gondozni, a házassággal törődni. Most ezek gyökerét kerestük, azt, hogy valójában hol is lehet megfogni az egyházat” – fogalmazza meg a szervezők alapvető szándékát az idei találkozó egyik előadója, Bíró László tábori püspök.
„Akkor vált határozottabbá ez a szándék, amikor olyan jelenségekkel találkoztunk, hogy sok pap számára a leterheltség miatt nehézzé válik a lelki forrásokkal való kapcsolattartás, az imában való elmélyülés, ami aztán kihat az igehirdetésre vagy a katekézisre is – teszi hozzá Nobilis Márió, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) igazgatója. – Ezért gondoltuk, hogy idei témánkban az egyházat a misztériumok irányából közelítjük meg. A papság, a lelkipásztorok, a világiak mai helyzetét látva fontosnak éreztük, hogy ezúttal nem valamelyik részterülettel foglalkozunk, hanem a legmélyebb forráshoz térünk vissza, amiről már nem lehet igazán beszélni, csak a szimbólumok nyelvén lehet kifejezni.”
A konferencia nyitó előadását Csáki Tibor tartotta, Imádság és kommunióra épülő lelkipásztorkodás címmel. Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus megyés püspök az élet és tanúságtétel egységéről beszélt, amely az Istennel megélt egységből fakad. Ehhez kapcsolódóan Sztrilich Ágnes szociális testvér tartott korreferátumot Imából élet és közösség címmel. Magyar Balázs pszichiáter a hivatások kríziséről beszélt, Czopf Tamás pedig Az egyház misztériuma mint közösségi és szentségi valóság címmel tartott előadást. Tomka Ferenc A kereszt misztériuma és a lelkipásztori élet témájában szólt a hallgatósághoz. Bíró László püspök az új és a már megszületett hivatások gondozásáról elmélkedett, Kiüresedni és nem kiégni címmel.
A szimbólumok szerepe az egyház misztériumának megjelenítésében különösen világossá válik a liturgiában, melynek erejéről, jelentőségéről nemcsak az előadások során győződhettek meg a résztvevők: a nyitó szentmise mellett, melyet Ternyák Csaba egri érsek mutatott be, kiemelkedő alkalom volt az idén is megtartott görög katolikus szent liturgia, melyet ezúttal Kocsis Fülöp püspök vezetett.
A találkozó szekcióülésein olyan sajátos, de az egyház misztériumának a világba oltását érintő témakörökkel is foglalkoztak, mint a női és férfilét alapvető gazdagságát nemegyszer támadó genderforradalom, vagy a teremtett világ védelme, amely az egyháznak is vállalandó feladata.
Az egyház misztérium voltának valóságát igazolták azok a visszajelzések is, melyek során arról számoltak be résztvevők, hogy az elhangzott gondolatok mellett egy-egy találkozás adott belső válaszokat égető kérdéseikre, így számukra a lelkipásztori napok lelkigyakorlattal értek fel.
Természetesen év közben sem „alszanak el” az Egerben felvetett témák: az OLI keretein belül az „útkereső plébánosok” csoportjának résztvevői (akik a lelkipásztori napok szervezői is) rendszeresen találkoznak, hogy a közösségi egyház valóságának a mindennapokban való megjelenítéséről, kibontakoztatásáról gondolkodjanak közösen. Van olyan egyházmegye is, ahol a főpásztor támogatásával külön összegyűlnek azok, akik részt vettek a konferencián, és megbeszélik, hogyan hasznosíthatják mindazt, amit hallottak. Van, ahol már egyházmegyei lelkipásztori napokat is rendeznek. Így például Erdélyben, ahonnan idén is többen érkeztek Egerbe, hogy a magyarországi országos találkozó szintén gazdagítsa lelkipásztori szemléletüket és segítse a hivatásukból fakadó munkájukat.
S egy jó hír mindazoknak, akik nem tudtak részt venni az országos lelkipásztori napokon: az ott elhangzott előadások meghallgathatók az OLI honlapján (http:// w3.oli.katolikus.hu).
