A megbocsátás jegyében

Fotó: Merényi Zita

A szertartáson Butsy Lajos fegyházlelkész, fertőrákosi plébános, Horváth Imre esperes, valamint Mogyorósi Márk püspöki titkár koncelebrált.
Veres András szentbeszé­dében hangsúlyozta: a Szentlélek kiáradásának valóságát éppúgy nem vonhatjuk kétségbe, ahogyan gondolataink és érzéseink létezését. Az Egyház a bérmálás szentségével, a kézföltétellel és a szent olajjal való megkenéssel egy lelki természetű eseményt kíván fizikailag megjeleníteni. A krizmával történő megkenés annak a jele, hogy a Szentlélek kiárad a szívünkben. A Szentlélek kiáradásának ugyanakkor fizikailag megtapasztalható eredményei is vannak: elkezdünk együttműködni a Szentlélekkel, aki bőven részesít bennünket ajándékaiban. Az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség, az önmegtartóztatás és a tisztaság mind a Szentlélek ajándékai, s ha ezek gyümölcsözővé válnak az életünkben, az a cse­lekedeteinkben is megmutatkozik – hangsúlyozta a főpásztor.
Veres András rámutatott arra, hogy legfőképpen a megbocsátás juttatja kifejezésre, hogy befogadtuk az életünkbe a Szentlelket. József testvérei, akik irigységből eladták az öccsüket, attól féltek, hogy testvérük megbosszulja mindazt, amit tettek vele. Józsefnek azonban egyáltalán nem állt szándékában bosszút állni. A bűnös ember mindig fél a bosszútól. Aki viszont irgalmas szívű, az mindig kész az irgalmasságra, és fel sem merül benne, hogy bosszút álljon az ellene elkövetett rosszért. A jó megtételére tehát minden ember képes – magyarázta a főpásztor.
Ezt követően Veres András püspök a tanúságtétel fontosságáról elmélkedett, és hangsúlyozta: szavainkkal is meg kell vallanunk a Krisztushoz tartozásunkat. Akkor is bátran vállalnunk kell a hitünket, ha abból nem származik előnyünk. Péter és János apostol, amikor a főtanács elé állították őket, a halálbüntetés veszélye ellenére is tanúságot tettek a hitükről, mondván, nem hallgathatnak arról, amit láttak és hallottak. Aki megkapta a hit ajándékát, az nem hallgathat többé erről a tényről, a hitet tovább kell adnia, mert nem önmagáért kapta, hanem azért, hogy általa másokat is gazdagítson és megnyerjen Krisztus ügyének.
Jézus azt tanítja, hogy a mellette való tanúság­tételben akár a végletekig is el kell menni: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” (Mt 10,28). Aki a hite alapján igyekszik jó lenni, arra nem­egyszer úgy gondolnak, hogy gyenge, megalázható. Ha mégis ellene mondunk a gonosznak, tanúságot teszünk Krisztusról. Jézus azt kéri tőlünk, hogy az erőszakra ne erőszakkal válaszoljunk, hanem szeretettel, szelídséggel győzzük le a rosszat. Ha Isten gyermekei, Krisztus követői nem törekednek erre, kik tegyék ezt? – tette fel a kérdést a megyéspüspök.
Veres András elmondta: örül, hogy a jelenlévők lelkigyakorlat révén akarták rendezni kapcsolatukat Istennel és embertársaikkal. Azt kívánta, hogy a Cursillo-lelkigyakorlat résztvevői igazi lelki újjászületést tapasztaljanak meg, és egyre készségesebbé váljanak Isten ajándékainak befogadására és továbbadására.