Jálics Ferenc elmondta: nem tudott egészen visszajönni Magyarországra, könyveivel, munkájával mégis itt van. Szerinte kegyelem az, hogy a szemlélődő imádság gyakorlata mind több helyen kezd kibontakozni. Mustó Péter pedig köszönetet mondott azért, hogy azt a „foglalkozást”, amelyet ők, szerzetesek űznek, elismerik, és szemléletüket értékelik.
Jálics Ferenc 1927-ben született Budapesten. Apja kérésére korán katonai pályára lépett, s életének egyik meghatározó élménye volt Nürnberg bombázása, amelyet egy pincében élt át. Magyarországra visszatérve leérettségizett, s belépett a jezsuita rendbe. Két évvel később azonban el kellett hagynia az országot. 1954-ben a Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett diplomát filozófiából. Rendi tanulmányait Németországban, Belgiumban, Chilében és Argentínában végezte. A Buenos Aires-i egyetemen doktorált teológiából, majd ugyanitt dogmatikát és fundamentális teológiát tanított. Növendékei között volt a mostani pápa is. A hetvenes évek elején a város nyomornegyedébe költözött, hogy kifejezze szolidaritását az ott élőkkel. 1976-ban elrabolták, s öt hónapig összekötözött végtagokkal, bekötött szemmel tartották fogva. Ez az élmény is hozzájárult, hogy megszületett az a szemlélődő lelkigyakorlat, amely nevét az egész világon ismertté tette. Jálics Ferenc számos könyv szerzője, lelkigyakorlatokat tart itthon és külföldön, évente mintegy félezer embernek.
Mustó Péter Derecskén született 1935-ben. Családja a front elől menekülve 1944-ben Németországba került, ahol édesapja amerikai fogságba esett. Mustó Péter 1953-ban lépett be a jezsuita rendbe. Franciaországban tanult filozófiát 1955 és 1960 között, teológiai tanulmányait pedig Frankfurtban végezte 1960-tól 1964-ig. Itt szentelték pappá ötven évvel ezelőtt. Tizenkét évig volt ifjúsági lelkész Münchenben, majd a hatvanas években a II. vatikáni zsinat szellemében a más vallásúak, a másként gondolkodók és a társadalom kivetettjei felé fordult. 1977 és 1991 között Bogotában utcagyerekek közt élt, szegényekkel, bajban lévőkkel és a periférián élőkkel foglalkozott. Célja a családok erősítése volt, a börtönviselt gerillák miatt állandó veszélyben élve. Az utcagyerekek számára napközit hozott létre Casa Estudio néven. Magyarországra a rendszerváltozáskor tért vissza, és az elmúlt húsz évben számos lelkigyakorlatot vezetett.
