A keresztény örömről szólt a tavaszi Nagymaros
Fotó: Tibély Gergő

 

Az Isten dicsőségére, dicsőítésére szánt találkozó énekléssel, tánccal, rövid elmélkedésekkel indult. – Adjátok át magatokat annak az örömnek, amivel a Jóisten ma meg akar ajándékozni titeket – kezdte napindító gondolatait Farkas László, a Váci Egyházmegye korábbi ifjúsági referense (képünkön). – Sok minden sodor a csüggedés, a pusztulás felé, és akadályt gördít örömünk elé, de ne feledjük, hogy Jézus úr minden halál felett, és a fájdalom út a feltámadás felé. Éljünk a mennyben, Isten örömében, ahova bármely pillanatban beléphetünk Jézus ösvényén! – folytatta Farkas László.
Ezután a Váci Egyházmegye regionális ifjúsági lel­kész­­ségeit összefogó Mente misszió (mente.hu) fiataljainak zenéje, éneke, tánca következett. Az egyházmegye jelenlegi ifjúsági lelkésze, Bezák Tamás az öröm litániáját olvasta fel: „Ments meg, Uram, az aggodalmaskodástól, a teljesítménykényszertől, a túlzott megfelelni akarástól, a csüggedéstől!” – hangzott a könyörgés, amit hálaadás követett. Dobszay Benedek ferences tartományfőnök, a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának elnöke is köszöntötte a jelenlévőket, majd emlékeztetett arra, hogy a tavaly októberi nagymarosi találkozón Nagy Bálint SJ az imádságról beszélt, ami nem más, mint ráhagyatkozás Istenre, az ő vezetésére. – A mostani témánk is a ráhagyatkozásról szól – folytatta Dob­szay Benedek –, ezúttal az öröm összefüggésében, amiről általában keveset beszélünk, pedig ez a kereszténységünk lényege.
A ferences szerzetes elmondta, a következő nagymarosi ifjúsági találkozók tematikus íve a szentségekről szól, felkészülésként a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.
Az idei, tavaszi találkozó főelőadását Farkas László atya tartotta, aki a természetes és a természetfeletti örömről beszélt. – Isten az öröm forrása, és szüntelenül elérhető. Nem az a legnagyobb történés ebben a pillanatban, hogy nyom a bűn súlya, amit elkövettél, és nem az, hogy valaki alaposan megsértett, hanem hogy Jézus ezt a pillanatot is megváltotta, és közeledni szeretne feléd. Engeded-e, hogy közel jöjjön hozzád? – tette fel a kérdést az előadó, majd így folytatta: – Valaki azt mondta, a mosoly keresztvetésünk egyik formája. Természetesen nem „muszáj-vigyorról” van szó, mert az nem hiteles. Istenben való örömünk nem érzés, hanem életforma, kitart az érzelmileg megterhelő, depressziós időszakokban is, kiléptet önmagunkból, felemel, belső békét ad: ez a beteljesedett szeretet tudata.
Farkas László hangsúlyozta, hogy a természetes örömök (például a mozgás, a pihenés, az étkezés) élvezetet adnak, ösztönös reakciók. A boldogságra vezető öröm ezzel szemben szellemi akció, önátadás, eggyé válás azzal, amit teszünk, tudatos figyelem, s mint ilyen, tanulható: a fejben dől el.
Élvezetet átélhetünk úgy is, hogy közben nem érezzük boldognak magunkat. Az igazi öröm eléréséhez, ahhoz, hogy beteljesedjen az életünk, önkontrollra van szükségünk: gondoljunk a hegymászóra, akinek sajog a lába, de boldog, mert már látja maga előtt a célt, s továbbmegy. Az igazi öröm tartós (szemben a múlékony élvezettel). Akkor növekszik, ha megosztjuk másokkal, és új rendet teremt a tudatban – folytatta az előadó: gondoljunk csak arra, amikor a kényelemszeretetünket legyőzve örömöt szereztünk másoknak.
Farkas László a lényeg megvilágítására egy ír közmondást idézett: „Ha boldog akarsz lenni, ne házasodj meg, de ha valakit boldoggá akarsz tenni, házasodj meg!”
Az igazi örömről szólva az előadó Csíkszentmihályi Mihály világhírű pszichológus kutató közismert elméletét hívta segítségül, amely szerint a boldogító flow (áramlat) -élmény feloldódás a cselekvésben, az önmagáért való tevékenységben, amely által összehangolt egészként éljük meg magunkat, s egyúttal megfeledkezünk magunkról, nem foglalkozunk az énünkkel. Ehhez gyakorlás által juthatunk el; a pszichológia megállapítása szerint a legtöbb örömmel járó tevékenység erőfeszítést igényel. A legnagyobb flow-élmény pedig az istenkapcsolat – tette hozzá az előadó.
Örömtelenségünk gyakori oka, hogy alulértékeljük és nem fejlesztjük a képességeinket, illetve túlzott elvárásoknak akarunk megfelelni, és úgy érezzük, soha nem valósul meg az, amit szeretnénk (frusztráció). Fel kell ismernünk, kérnünk kell Istentől, hogy meglássuk, mibe kell beleadnunk legjobb erőinket, milyen tevékenységek által érezzük magunkat elemünkben.
Az előadó megjegyezte, hogy vannak krónikus örömtelenségben szenvedő betegek (skizofrének), és a betegségük oka, hogy képtelenek a lényegtelen ingereket kizárni az életükből. – Társadalmunk ebbe az irányba halad – tette hozzá Farkas László –, ezzel szemben nekünk, keresztényeknek el kell szánnunk magunkat az elmélyülésre, a lényegtelen információk (ingerek) kizárására, hogy össze ne zavarodjunk, és képesek legyünk arra figyelni, amire oda kell adnunk magunkat, legyen az éppen a házasság vagy más hivatás.
A mentális egészségünket segítő, a leglehetetlenebb helyzetben is használható, ingyenes recept örömtelenségünk gyógyítására a Bibliában, a Filippieknek írt levél 4,4–9-ben található: az Úr közelsége, a vele való találkozás gyógyír a múltra vagy a jövőre vonatkozó aggodalmainkra. Csak engednünk kell Istennek, hogy legyen az, aki: gondoskodó. S fel kell hagynunk azzal, hogy túl sokat gondoljunk magunkról. Ismert az önsajnálat alapmondata: „Ha figyelembe vennék a szükségleteimet, boldogabb lennék.”
– Ha nehézség ér bennünket, ha bajban vagyunk, akkor is adjunk hálát az Úrnak, előre megköszönve a megoldást, amit a seb, a fájdalom által előre elkészített számunkra. Köszönjük meg! – mondta az előadó. – Sajnos sok esetben inkább a „suttogónak” hiszünk, aki azt mondja: úgysem fog sikerülni, úgysem fognak szeretni, ahelyett hogy Istenre figyelnénk, aki bízik bennünk, aki számára becses minden ember.
Az igazi öröm eléréséhez el kell fogadnunk azt, ahova Isten helyezett minket. Másként fogalmazva: meg kell tanulnunk vágyakozni aziránt, ami a miénk, és nem máshova, más után futni. Isten irgalmát nézd, ne a veszteségeidet! Legyél készséges a megbocsátásra, mert a sértettségedhez való ragaszkodás lerombolja benned a szeretetet – buzdította a fiatalokat Farkas László.
A természetfeletti örömöt Isten jelenlétébe lépve kapjuk meg, ahogy az minden Eucharisztiában (hálaadás) megtörténik: ez az Úrban való részesedés misztériuma – tanított az előadó, és hozzátette: Akár jó, akár rossz ér bennünket, mindig adjunk hálát, dicsérjük Istent! Neki terve van velünk, eggyé akar válni velünk.
Ezek után saját életéből vett megindító példákon, próbatételeken keresztül mutatta be e dicsőítés gyümölcseit. – A dicsőítés nem más, mint erős együttműködés Istennel, hogy Szentlelke által cselekedhessen a megoldhatatlannak látszó helyzetekben is, mert ő nagyobb, mint a problémám, és mindig van jobb ötlete. Jézussal a helyemen vagyok, még életem keresztjén is – zárta előadását Farkas László. A főelőadást szentségimádás követte, majd a fiatalok különféle fakultációkon, imaműhelyeken vehettek részt. Többek között Farkas László atyával maradhattak a plébániakertben, és vele beszélgethettek, imádkozhattak tovább. Kerényi Lajos piarista szerzetes előadásával a nagytemplomban várta a résztvevőket. A nagymarosi kálváriadombon Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, valamint Brückner­­ Ákos Előd, Somogyi Sándor és Lejtényi Emánuel atya tartottak kérdezz-felelek fakultációt.
A plébániakertben bemutatott dél­utáni szentmise főcelebránsa Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke volt. A szentbeszédet Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke mondta. A szertartás elején köszöntötték az ezüstmisés Gáspár István atyát; a Nagymaroson (és korábban Kismaroson is) a kezdetektől zenei szolgálatot vállaló, 70. születésnapját ünneplő Ferenczi Rudolf egyházzenészt, közismert nevén Daxot, valamint Fazekas Katalint, aki huszonöt éve segít többek között a nagymarosi ifjúsági találkozó oltárának díszítésében.
Orosz Atanáz beszédében a nap témájához kapcsolódva hangsúlyozta, Márk és Lukács evangéliuma szerint Jézus mennybemenetele után a tanítványok szívükben örömmel távoztak Jeruzsálembe, mert Jézus biztosította őket arról, hogy mindig, minden időben jelen lesz, és megígérte, hogy nem hagyja őket árván. Végül is azt élhették át, hogy egybenőttek Krisztussal. Megtanulhatjuk tőlük a különbségtételt a pillanatnyi élvezet és a maradandó boldogság között. Az előbbi nem építőköve Isten országának, eltávolít az istenkapcsolattól. Ilyen például a birtoklás szennye a szeretetben, amely leköt, rabságba ejt. Ezzel szemben a maradandó boldogságban – Ferenc pápával szólva – feltárul a gyengédség titka, amelytől szabaddá és naggyá válhatunk a szeretetben, s ezt bizony semmilyen extra mobilalkalmazás nem tudja megadni. – Az életszentségre, a jézusi nyolc boldogságra való meghívás ma is szembemegy a korszellemmel – mondta a görögkatolikus püspök.
Az élvezet rövid távú, nem tesz boldoggá, sőt, az ókori görög bölcsek szerint keserű fájdalom következik utána – folytatta Orosz Atanáz. – A teljes boldogságot az Istennel való egyesülés biztosítja az ember számára. A boldogság a szentségre való meghívottságunkkal jár együtt – hangoztatta a püspök. Ehhez a nyolc boldogság útját kell végigjárnunk – idézte Ferenc pápát. Majd utalt arra a keleti Egyházban bevett bölcsességre, amely szerint: „Kereszt által lett a világ öröme.”
Mindehhez Szent Ferenc Fiorett­i­jéből idézett a püspök. Azokat a részeket olvasta fel, amelyek arról szólnak, hogy miben áll a tökéletes boldogság. Abban, hogy az áldott Jézus szenvedéseire gondolva békével, örömmel viseljük a megaláztatásokat, a bántásokat. – Volt idő, amikor Nagymaros is átélhette az üldöztetés idejét – mondta Orosz Atanáz, s megemlítette napjaink üldözött keresztényeit is. Hangsúlyozta: a legnagyobb adomány önmagunk legyőzése, az, ha Krisztus szeretetéért elviselünk minden méltánytalanságot, kellemetlenséget.
Arra buzdította a fiatalokat, hogy legyenek a béke és az öröm hordozói, telítődjenek a Lélek gyümölcseivel, és ha sejtésszerűen, valahogyan megszerették Istent, akkor gondoljanak arra, hogy az üdvözült igazak mindenkor részesei ezen öröm beteljesült formájának. Hozzátette: az igaz ember olyan „hely”, amely befogadta Krisztust.
A mise után folytatódott a közös éneklés Sillye Jenővel és barátaival, majd táncház kezdődött a Jászok együttessel.
A találkozó részeként 1989 óta megrendezik a Gyerekmarost, a fiatalabbaknak és a gyerekeknek szóló lelkinapot, amelyen évek óta mint­egy nyolcszázan vesznek részt, korosztályok szerint öt táborban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..