Csókák kedves „csjek-csjek” hangjai üdvözöltek, a fél tucat madár először ugyan felrepült, de aztán fordult egyet, és újra a fákra ereszkedett. A magas megfigyelőtoronyból nagyszerű kilátás nyílik a Kelemen-székre. Ez a szikes tó a költési időben, de enyhe teleken is igazi madárparadicsom. A vízen mindenütt récék úsztak. A gácsérok ilyenkor már nászruhájukat viselik, messziről látszott a kanalas récék hófehér begye, hápogtak a tőkések, néhány fütyülő réce felettünk szállt át, és „piu” hangját hallatva ereszkedett a többi közé. Távolabb barna rétihéja keringett. Januárban áttelelőnek számítanak ezek a madarak, amelyek egyre többen maradnak itt, ahol télire hozzánk érkező rokonaikkal, a kékes rétihéjákkal találkozhatnak. Áttelelnek persze más fajok is. Idefelé jövet egy csatorna hídjáról szárcsákat, két vízityúkot és egy kis vöcsköt láttunk. Ahol pedig az országban nádasok vannak, ott mindig akadnak áttelelő bölömbikák, guvatok, s nyílt legelőkön, mezőgazdasági földeken egyre gyakrabban látni a pockokra vadászó szürke gémeket és nagy kócsagokat.
Továbbmentünk, és megálltunk a puszta közepén. Amerre a szem elláthatott, mindenütt a vadvizekkel tarkállt kiskunsági legelő. Szabályos ék alakban nagy lilikek szálltak át felettünk, majd jóval távolabb leereszkedtek. Nagyon szeretem ezeknek a szép tundrai madaraknak messzire szálló, egy kicsit mindig sejtelmesnek tűnő „li-lik” kiáltásait. Valahol nyári ludak gágogtak. Ők is itt maradtak, vagy északabbról húzódtak a magyar pusztára, ezt legfeljebb maguk mondhatták volna el. Andrisék közben egy túzokot vettek észre, de olyan messze, hogy én hiába kukucskáltam a teleszkóp lencséjébe, csak egy elmosódó homályos valamit láttam, ami lehetett akár túzok, de bármi más is. Jól láttam viszont azt a vaddisznót és kisvártatva egy másikat is, amelyek egymást követve futottak a legelőn. Néhány őz nézett rájuk csodálkozva, de aztán nem törődtek velük. Néhány napja a budapesti Belvárosban tűnt fel két vaddisznó, és Andris tréfásan megjegyezte, talán azok szaladtak idáig. Megint lilikek hangjait sodorta a szellő, majd egy nagyobb tengeliccsapatot próbáltunk megközelíteni, de sajnos nem sikerült, elrepültek. Pedig nagyszerű élmény csapatban látni ezeket a piros arcú, fekete szárnyukon széles aranysárga szalagot viselő madarakat.
