Az előítéletek, a függőséggel „érintettek” és a „probléma” tagadása, a stigmatizálás megduplázza a bajt. „A kábítószer-függőség és az alkoholizmus – súlyát és pusztító terjedését tekintve – két olyan jelenség, amely az egész emberi nemet fenyegeti; az egyes emberek, a családi környezet, a társadalmi háló szintjén is mély sebet ejtenek a reményen, amelynek természeténél fogva az életbe vetett és életre szóló reménységnek kell lennie” – mondta II. János Pál pápa az egyik szakmai konferencián. A remény csökkenése és a reménytelenség állapota konzerválhatja, sőt súlyosbíthatja mind a függők, mind a hozzátartozók – azaz a társfüggők – állapotát, beállítódását.
Megfontolandó az a súlyos kérdés is, amelyet Máté Gábor Kanadában élő pszichiáter oszt meg velünk a szenvedélybetegekkel kapcsolatosan A sóvárgás démona című könyvében: „Miért támadjuk azokat az embereket, akik gyerekkorukban a legtöbbet szenvedtek?”
Sérülés – sebzettség – szenvedés – csökkenő remény – reménytelenség – tehetetlenség… Ezek a függő lét személyesen átélt, szubjektív stációi. Mélypont és kiáltás. Vagy már az sem, csak a megadás. Richard Rohr és Henri Boulad többször hivatkoznak erre a szenvedélybetegek által megélt állapotra, amely megnyithatja az utat a kegyelem számára. A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat honlapján olvasható Fazekas György atya stációja, amelyben megrendítő nyíltsággal olvasható a jézusi út és a szenvedélybetegek szenvedésének kegyelmi párhuzama:
„Velem, bennem, mellettem, értem járod keresztutadat, Jézusom. Segíts, hogy szívvel-lélekkel belekapcsolódjak keresztutad járásába. Átérezzem gyengeségemet, és megérezzem, tapasztaljam a te végtelen szeretetedet.”
Gerald May Függőség és kegyelem című könyvének egyik alaptézise is érthetetlen a racionális, „dualisztikus gondolkodású” emberek számára: „Isten tudja, hogy jók vagyunk: nekünk kell felfedeznünk ezt magunkban. (…) A kötődés próbatételei azáltal, hogy alázatosan térdre kényszerítenek bennünket, megmutathatják a jóság felé vezető utat, és lehetővé teszik, hogy lényünk teljességével igent mondjunk arra. (…) A kegyelem átragyog a függőségen.”
