Fotó: Lambert Attila
A misén Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Ternyák Csaba egri érsek, Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus megyéspüspök, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, valamint jezsuita, bencés és irgalmasrendi szerzetes papok koncelebráltak. A szertartáson viselt fehér színű miseruhák Miklósházy Attila SJ szellemében és kérésére a feltámadás fényére utaltak.
Homíliájában Cserháti Ferenc úgy fogalmazott: Miklósházy Attila a jövő reményében élt. „Szavajárása volt, hogy »a jövő fényes«, mert az Úristen vár minket, és ő ezt őszintén vallotta, élte” – emlékezett Cserháti Ferenc, aki egy időben a külföldön élő magyarok lelkipásztori ellátásáért felelős Miklósházy püspök európai megbízottja volt.
Gyakran leveleztek, találkoztak, de a püspök sohasem beszélt szenvedéseiről, emelt fővel viselte, az élete részének tekintette őket. Közös utazásaik alkalmával derült ki, hogy nagy kockázatú műtéteken volt már túl, köztük egy kétszázalékos túlélési eséllyel járó beavatkozáson is.
„Nem kell mindig az eget nézni, körül kell tekinteni a földön is, »tessék cselekedni«, hiszen a Jóisten is átöleli az embereket – vallotta Miklósházy Attila, akinek valóban a jövőbe vetett hit volt az ars poeticája” – mondta Cserháti Ferenc. A főcelebráns megemlékezett első torontói találkozásukról, amikor a szeminárium kapujából visszafordulva Miklósházy püspök megmutatta neki azt az Ontario-tó partján fekvő zöldterületet, ahol már látszott néhány fejfa, és azt mondta: „Ide fognak eltemetni.” Ez a gesztus is érzékelteti az elhunyt „realista optimizmusát”, ugyanakkor túlmutat az e világi tényeken, és Jézus felé irányul.
Írásaiban, beszédeiben, előadásaiban jezsuitaként, papként, tanárként és a máltai rend tagjaként is – Keresztelő Szent János példája nyomán – mindig Jézusról tanúskodott, aki az út, az igazság és az élet. Többek között ebben is követte Mindszenty József bíborost; sokan akarták őt a hercegprímás utódának tekinteni, ami ellen mindig is tiltakozott, bár szellemiségében valóban vele volt azonosítható – folytatta Cserháti Ferenc, majd felolvasta Miklósházy püspök 2000-ben leírt, pontokba foglalt tanítását, szellemi hagyatékát. Ebben az iratban a külföldön élő magyarok püspöke felszólította a híveket: „Tessék megőrizni a hagyományos, Szent István-i lelkiséget, a magyar virtust, bátorságot, a csak ránk jellemző hivatást.”
„Merjünk Krisztushoz fordulni, a Kárpát-medencében a szomszédos népekkel békében élni, a múltban elkövetett vétkeket megbocsájtani! Hazaszeretet igen, nacionalizmus soha” – vallotta az elhunyt püspök Szent II. János Pál pápával. „Múljuk felül az anyagiasságot, inkább a szellemi értékeinkkel tűnjünk ki, és merjünk áldozatot hozni a jövő érdekében, a közélet, az egyházi élet tevékenységeiből is részt vállalva, a családi élet szentségét helyreállítva.” A testamentum nem utolsósorban arról is szól, hogy Szent István nyomán imádkozó néppé kell válnunk.
Miklósházy Attila SJ püspök bízott a magyar virtusban, merészségben és akaratban, népünk lelkiségének e sajátosságában, ami megmenthet bennünket a jelen fenyegetései, rossz tendenciái közepette. Emlékét őrizzük tisztelettel! – fogalmazott homíliája végén Cserháti püspök.
A gyászmise végén Vízi Elemér SJ, a magyar jezsuita rendtartomány főnöke emlékezett az elhunytra, többek között a gyulafehérvári szemináriumban tett egykori látogatására, amikor örömmel csodálkozott rá a fiatal szeminaristákra, látva a sok hivatást. Megemlítette továbbá, hogy a püspök Torontóban rendszeresen tartotta a kapcsolatot a jezsuitákkal, mindig érdeklődött afelől, hogy mi történik a miskolci jezsuitáknál. Vízi Elemér reményét fejezte ki, hogy Miklósházy Attila SJ püspök – most már odafentről – továbbra is szeretettel érdeklődik a magyar jezsuiták iránt, s közbenjár is a rendtartományért, a magyar Egyházért.
