A hitében és erkölcsi értékítéleteiben elbizonytalanodott társadalomban a lelkipásztort nagyon sokszor megpróbáltatások, csalódások érhetik. A hétköznapi problémáikkal küszködő emberek gyakran nem ismerik fel az evangélium gyógyító üzenetét, és közömbössé válnak az egyházzal szemben. Mit kell tennie ezekben a helyzetekben a papnak?
Az Unio Cleri Országos Közgyűlés előadói a Szentírás üzenetéből kiindulva a Jézus Krisztussal való személyes találkozás fontosságát állították a középpontba. Ternyák Csaba egri érsek arról beszélt, hogy a Jeruzsálemet elhagyni készülő emmauszi tanítványok esetében a fordulópontot a Jézussal való találkozás jelentette, aki felnyitotta a szemüket, így megértették, hogy ő szeretetből vállalta értük a megpróbáltatást és a halált. Ez a szeretet „lobbantotta lángra szívüket”, és adott nekik erőt, hogy Jeruzsálembe visszatérve teljesítsék küldetésüket. Kocsis Imre rektor Szent Pálról beszélt, aki legfontosabb feladatának a Jézus Krisztusról való tanúságtételt tartotta. Erről így vallott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16). Az apostol módszere pedig az alkalmazkodás, mások, pontosabban „mindenki” szolgálata volt. A Szentírás olvasása, annak üzenetén való elmélkedés segítheti, elmélyítheti a Jézussal való személyes találkozást, ami erőt adhat a lelkipásztornak, hogy megerősítést adjon a hitében és értékrendjében elbizonytalanodott embereknek. A közgyűlés végén elhangzott, hogy a közeljövőben nyomdába kerül a Papi lelkiség harmadik száma, amelyet az Új Ember ad ki, és amely hasznos olvasmány lehet nem csak a lelkipásztorok, hanem a világiak számára is.
