– MacMillan 1974-ben született Manonját az ősbemutató társulata, a Királyi Balett hozta el az Operaházba 1985-ben; 2007-ben pedig a bécsi Staatsoper együttese vendégszerepelt vele a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon. Massenet válogatott zenéje és a koreográfia egyaránt lenyűgöző. Minden idők egyik legszebb és leghatásosabb táncjátékáról van szó. Régóta tervezte a „meghonosítását”…
– Feltétlenül szerettem volna, hogy e nagyszabású művet – amely szinte kiált az együttes után –, minél többen láthassák itthon is. A hazai közönség amúgy is nagyon szereti a klasszikus alapú, cselekményes baletteket. Nagyszerűek a karakterek, gyönyörű a zene. Az eredeti londoni díszleteket és jelmezeket kértem az alkotóktól. Néhány hét múlva érkeznek Budapestre a darab megvalósításában részt vevő szakemberek, illetve azok a művészek, akiket a jogtulajdonos – Kenneth MacMillan özvegye –, Deborah MacMillan jelölt ki a betanítására.
– A hattyúk tava kötelező repertoárdarab. De miért a Holland Nemzeti Balett előadása, Rudi van Dantzig koreográfiája mellett döntött?
– Pazar kiállítású produkció. Éppen a keletkezésekor jártam Hollandiában, bemutatójának első szereposztásában táncolta Siegfriedet a bátyám, Zoltán. Jó néhány év telt el azóta, magam is sok helyen táncoltam főszerepet A hattyúk tavában, mégis ez a klasszikus előadása érintett meg a legjobban. Olyan, amit nem elég egyszer megnézni. Kimeríthetetlenül gazdag és ötletes a látványvilága. A múlt évben Budapestre jött a díszlet- és jelmeztervező, Toer van Schayk, aki pontosan kidolgozott anyagot, precíz maketteket hozott magával. A stábunk csodájára járt, mindenki nagy örömmel fogadta. Ritka az olyan alkotó, aki lényegében kész „forgatókönyvvel” rakja le a névjegykártyáját. A szereplők létszáma minden eddigi hazai balett-előadást felülmúl, elég csak sorra venni a harmadik felvonás, a báli kép karaktertáncait. Az előadás nagy kihívás elé állítja a Nemzeti Balett művészeit. Szeretnék a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékeinek is minél több feladatot adni.
– Csajkovszkij zárójelenete elképesztő erejű apoteózis. Színpadi történés szempontjából melyik változat lesz?
– A hattyúk tava drámai zenéjéből is kiindulva nem a happy endes verziót játsszuk, hanem az eredetit, amikor a herceg – Rothbart varázslóval küzdve – a viharban kiáradt tóba fullad. Úgy érzem, A hattyúk tavának „nem áll jól” a happy end. Egyébként „masszív”, hosszú produkció lesz, amelyben olyan zenék is elhangzanak majd, amelyeket annak idején Csajkovszkij megálmodott, de valami oknál fogva az elmúlt évtizedekben kimaradtak; az általam táncolt bécsi vagy londoni verziókban sem szerepeltek. Régi vágyam volt, hogy A hattyúk tavából a „legméltóbbat” tűzzük műsorra az Operaházban. Szerintem ez az.
– Igazgatásával megújult a társulat, felfrissült a repertoár. Hogyan látja eddigi működését?
– Érdemes eljönni az előadásokra! Érdemes figyelemmel kísérni a minőségi változást, látni a tempót, ahogy nagyobb sebességre kapcsolt az együttes. Ha csak a premiereket nézzük: soha nem volt még annyi bemutatója a Magyar Nemzeti Balettnek, mint a múlt évben. Szélárnyékból előfordultak kritikus hangok, hogy ennyit nem lehet teljesíteni… – de meg tudtuk csinálni; és úgy érzem, nem is akárhogy. Ok nélkül nem szoktam dicsérni vagy kritizálni, de bevallom, örömmel tölt el a társulat teljesítménye. A jó szereplések, az egyéni sikerek mindannyiunk dicsősége. A darabok tekintetében eddig sikerült mindazt megvalósítani, amit elterveztem. Idetalált az Anyegin, az Etűdök, A Szilfid… – és jön a Manon, amit régóta szerettem volna elhozni. E darabok megszerzése nem könnyű feladat; sokszor olyan akadályokba ütközik az ember, amilyenekre az elején nem számít. De most már azt mondhatom, hogy e téren is jól állunk.
– Vendégművészek várhatók?
– Decemberben Polina Szemjonova A diótörőben debütál Magyarországon. A New York-i American Ballet Theatre balerinája ünnepelt sztár minden nagy operaházban. A december 24-i gála- Diótörőn és az azt követő két előadásban lép majd fel. A nemrég elhunyt Nagy Iván emlékére március 7-ére szervezünk egy nemzetközi gálaestet, amelyre olyan színházaktól, társulatoktól szeretnék művészeket hívni, ahol annak idején működött. Vagyis a világ minden részéről. Ő fedezte fel például Carlos Acostát, akit meghívtam erre az estre.
– Az operabemutatók közül a Faust és a Sába királynője „érinti” a társulatot?
– A Faust rendezőjének, Michal Znanieckinek markáns elképzelése van a darabról, művészi szabadságát pedig tiszteletben tartom. A Walpurgis-éji balettet Juronics Tamás fogja koreografálni; a szólórészeket a Magyar Nemzeti Balett szólistái adják elő. A Sába királynője még előkészítés alatt áll, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lesz a bemutatója júliusban. A szabadtéri színpaddal való megállapodás eredményeként egyébként idén az Aidában léptek fel a társulat tagjai. Már tavaly is mi nyitottuk volna a margitszigeti szezont a Spartacusszal, de akkor az árvíz utóhatása miatt meghiúsult az előadás. Most azt tervezzük, hogy jövőre a Karamazov testvéreket visszük ki a szigetre. A szabadtéri bemutató megvalósításának részleteiről, a színpadtechnikai lehetőségekről folynak a megbeszélések, és persze a koreográfussal, Boris Eifmannal is egyeztetünk.
– Végül egy „szolgálati közlemény”…?
– A közönség tapasztalhatta, hogy az Operaházban és az Erkel Színházban több a balettelőadás. A diótörőből például decemberben dupla annyit játszunk, mint a korábbi években. A minőségből és a mennyiségből ezután sem szeretnénk leadni. Mindenkit várunk szeretettel!
