Barnabás Márk unokabátyja volt, ezért vitte őt magával, amikor Pállal együtt első missziós útjukra indultak a pogány nemzetek közé. Útközben azonban a fiatal Márknak inába szállt a bátorsága, és hazaszaladt anyjához Jeruzsálembe. Ezért aztán, amikor Márk újra jelentkezett, Pál nem volt hajlandó magával vinni őt második missziós útjára. Barnabás emiatt összeveszett Pállal, és útjaik elváltak: Pál Szíria és Cilícia városaiba ment, Barnabás pedig, Márkot maga mellé véve, Cipruson hajózott. Pál később kibékült Márkkal, Péter pedig Rómában írt levelében „fiának” nevezi Márkot, aki tehát a keresztények első nemzedékéhez tartozott, és az egyházi közösségekben megőrzött és továbbadott tudósítások alapján írta evangéliumát, ezt az örömhírt.
A mai szakaszban is örömteli dolgokat mond el. Jézus azzal jelzi Isten országának eljöttét, hogy betegeket gyógyít. Meggyógyítja Simon Péter anyósát, és sok más, különféle bajokban sínylődő embert, akik este összesereglettek Péter kafarnaumi háza elé, ahol Jézus tartózkodott. A Bölcsesség könyve Istent „az élet barátjának” nevezi, ezért Isten végleges kinyilatkoztatója, Jézus is az „élet barátja”. Isten országának eljövetelét azzal jelzi, hogy betegeket egészségessé tesz, sőt halottakat támaszt fel.
Márk leírása szinte szemünk elé tárja a kafarnaumi jelenetet. Akkoriban Kafarnaum falujában a házak egyszobásak voltak, az emberek és az aprójószág együtt tartózkodott a házakban. Üvegablakok nem voltak, ezért a sütés-főzés a házon kívüli tűzhelyen történt. Egy ilyen ház előtt tolongott azon az estén a lelkes tömeg: micsoda ujjongás és hálálkodás lehetett ott, amikor Jézus egy-egy szavával vagy kézrátétellel egyszeriben meggyógyított még gyógyíthatatlannak tartott betegeket is. Nem csoda, hogy másnap reggel, amikor Jézus hajnalok hajnalán kiment a falu határába, hogy egy csendes helyen imádkozzék és beszélgessen mennyei Atyjával, az őt izgatottan kereső Péterék azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” Jézus valóban a „jó Isten”, a „gyógyító Isten” jóságos és hatalmas kinyilatkoztatójának mutatkozott. Az embereket gyötrő minden „gonosz lélek” elkotródott előle. Így kezdődött Jézus evangéliumhirdető életszakasza. Faluról falura járt, gyógyított, és reményt öntött a szegények szívébe. A világ hatalmasai Rómában, Alexandriában, Jeruzsálemben mit sem tudtak erről, és azt hitték, hogy ők intézik a világ sorsát. Pedig ott a kis, falusi Galileában virradt az emberekre az a fényesség, amely aztán beragyogta az egész világot.
