A könyv időrendi szerkesztése lehetőséget ad a különböző időszakok összehasonlítására is. 1966-ban például negyvenegy szerzetesrend folytatott illegális tevékenységet. Egy 1970-es jelentés viszont megállapítja, hogy veszélyességük az évek múlásával csökkent. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a szervezet az eszközök széles skáláját használta annak érdekében, hogy kiiktassa vagy ellehetetlenítse a károsnak ítélt elemeket. A „vexáló” (sic!) intézkedésekre bevetették a Köjált vagy a tűzoltóságot éppúgy, mint a munkavédelmi felügyelőséget.
A katolikus egyházat érintő eseményekből válogatva megtudjuk, hogy 1963-ban hogyan figyelték meg Széll Margitot, a Jézus Szíve Népleányai egykori szerzetesét és társait azért, mert magánlakásokon lelkigyakorlatokat tartottak. 1964-ben a Regnum Marianumban folytatott tevékenységért Emődi László, 1970-ben ugyanezért Hagemann Frigyes ellen indítottak eljárást. 1965-ben börtönbüntetésre ítélték Rózsa Elemért és öt társát, akik lelkipásztori programot adtak ki a „világszolidarizmusról”. Ebből eredetileg egy átfogó klerikális pert akartak gyártani, de végül csak jezsuitaellenes ügy lett belőle.
A társadalom minden területét ellenőrizte a hatalom. Adatokat gyűjtöttek a Fradiról, éveken át figyelték annak a Bauer Sándornak a sírját, aki a Nemzeti Múzeum előtt tiltakozásul felgyújtotta magát. De az is érdekes, hogy Bálint Sándorról huszonhat hálózati személy adott jelentést.
A könyvhöz kapcsolódik két honlap is www.iii-iii-kronika.blog.hu meg a www.iii-iiikronika. hu ahol napi és heti frissítéssel újabb részleteket ismerhetünk meg a III/III. Csoportfőnökség tevékenységéről.
