A megnyitó alkalmából zsúfolásig megtelt a kiállítás mindhárom terme. Márfi Gyula veszprémi érsek beszédében a szeretet szó többféle jelentését értelmezve jutott el a cselekvő szeretet, az agapé fogalmához. A szeretet tiszta, önzetlen, viszonzást nem váró formájáig, amely nélkül semmiféle más szeretet nem létezhet, és amely nélkül nincs karitatív munka. Sokan talán nem is gondolnának arra, hogy a karitászt is meg kell tanulni, hiszen szakszerűséget kíván. Ezért működnek plébániai, egyházmegyei és országos karitászszervezetek, folytatta az érsek. Valóban speciális kegyelmi ajándék, ha valaki szakszerűen tud segíteni például katasztrófahelyzetekben. A nagyobb egyetemeken a karitászt már tanítják, ebből ma már diplomát lehet szerezni. Nagyon fontos, és imádkozzunk azért, hogy az ő munkájukat is hassa át az önzetlen szeretet, amit görögül agapénak, latinul karitásznak mondunk, fejezte be Márfi Gyula.
Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója szólt ezek után az egybegyűltekhez. 1931. október 7-én Budapesten alakult meg a Szent Erzsébet Karitászközpont, s ez egyben azt is jelentette, hogy Magyarországon létrejött a szervezett karitász. Erre emlékezik a kiállítás – mondta az igazgató –, bár ezt a tevékenységet igazából sem számokkal, sem képekkel nem lehet hitelesen bemutatni. De nem is ez a cél, hanem az, hogy felhívja a figyelmet arra a nyolcvan évvel ezelőtt elkezdődött karitatív munkára, amelyet elődeink nagy elkötelezettséggel végeztek. Szegények mindig lesznek veletek – halljuk Jézustól az evangéliumban. Az egyházban mindig sokan voltak, akik ezt észrevették. És szervezetten dolgoztak azért, hogy a bajokat enyhítsék. XVI. Benedek pápa azt mondta Ausztriában a karitász önkénteseinek – idézte Écsy Gábor –, hogy milyen jó olyan emberekkel találkozni, akik a mi társadalmunkban próbálnak arcot adni az evangélium üzenetének, látni időseket és fiatalokat, akik egyházunkban megtapasztalhatóvá teszik azt a szeretetet, amelynek a keresztényeket el kell töltenie. Isten szeretete ez, mely embertársainkban felismerteti velünk a felebarátot. A mostani kiállításból kiderül, hogy milyen sokan voltak olyanok, akik arcot tudtak adni az evangélium üzenetének, akik felismerték a rászorulókban a szenvedő Krisztus arcát.
Nagy Károly kanonok, a székesegyház plébánosa az egyház nagy személyiségeit – többek között Páli Szent Vincét, Szent Lujzát, Szent Erzsébetet – idézte, akik a karitász krisztusi útján jártak. A hazánkban legnagyobb létszámmal működő ilyen rend a vincés nővéreké volt, akiknek a II. világháború előtt hétszázhetven rendházuk volt Magyarországon, több tízezer nővérrel. Ma már csak hetvenheten vannak idehaza, közülük hárman az egyházmegye területén, Tapolcán szolgálnak – mondta Nagy Károly, aki különös jelként értékelte azt a tényt, hogy 1931-ben éppen az ő elődjét bízta meg a veszprémi püspök a karitász megszervezésével. Ezután a korszerű szeretetszolgálat történelmi előzményeiről is szólt.
Zagyva Richárd, a karitász Veszprém főegyházmegyei igazgatója virággal köszöntötte Csóka Karolát, aki 1992-ben újraszervezte a karitászt Veszprémben. Csóka Karola elmondta, hogy valóban ebben a munkában is nagyon fontos a felkészült szakemberek képzése. Nagy öröm számára, hogy Veszprémben ez már megvalósult. A saját életéből vette elő a példát: amikor ő elvégezte a líceumot, utána szociális képzőben folytatta tanulmányait, tehát volt katolikus szociális képzés.
A kiállításon a legnagyobb teremben az egyetemes karitásztörténet nagy alakjainak képei, Páli Szent Vince ereklyéje, a magyar karitász 1931-es megalakításának dokumentumai, fő szereplőinek képei, a fővárosi, az országos és a Veszprém megyei karitász megalakulásának tárgyi emlékei kaptak helyet. Különösen érdekes az a dokumentumgyűjtemény, amely a kommunista diktatúra idején végzett karitászmunkáról szól. Egy kisebb teremben az 1991-es újraindulás tárgyi emlékeit találhatják meg a látogatók. Ruhák, színes kiadványok, plakátok szólnak erről a korról. A harmadik teremben a „Katasztrófák éve” felirat alatt a 2010-es esztendő külföldi és magyarországi természeti csapásai utáni karitászmunkáról kaphat képet a látogató.
Écsy Gábor elmondta, hogy vándorkiállítást indítanak el Veszprémből, amelyet ősszel Esztergomban mutatnak be, majd terveik szerint a következő évben minden egyházmegyében megismerhetik ezt az anyagot.
