Jézus az Atya küldötteként az Atya szándékát tárja fel, amely nem más, mint Isten országának meghirdetése. Szeretné, minden törekvése az, hogy ez az uralom megvalósuljon mindazokban, akik befogadják a Fiút és tanítását. Jézus ennek az országnak a természetéről tanít. Arra buzdít, hogy ismerjük meg ezt az országot, annak belső rendjét, és bátorít, hogy reálisan fel is ismerjük azt magunkban és a környezetünkben. Tanít, hogy értsük a törvényeit, s buzdít, hogy ismerjük őket szívünk szerint. Arra bátorít, legyen szemünk, szívünk, hogy egy-egy adott helyzetben pontosan tudjuk, mi a helyes. Szeretné, minden törekvése az, hogy helyesen, Isten országa szerint tudjunk cselekedni.
Jézus azonban nemcsak tanít, buzdít és bátorít mindezzel kapcsolatban. Tanításában, személyes példájában rámutat arra, hogy valójában nem az ember cselekszik. Isten terve valósul meg, az ő logikája érvényesül, Isten belső természete mutatkozik meg mindazok életében, akik befogadják, hiszen bennük az új törvény ereje jut érvényre. Szép képe ennek a magról szóló példabeszéd. Ismerős ez számunkra akkor is, amikor a búzamagról beszél: Ha a búzamag el nem hal, nem hoz termést, azonban ha elhal, bőséges termést hoz (vö. Jn 12,24). A mostani evangéliumi szakasz pedig a magnak egy másik tulajdonságáról tesz említést: a mag magától terem, s ebben belső természete, belső rendje valósul meg. Ez a felismerés, Isten országának ez a belső törvénye megvéd bennünket a moralizálástól, amely azt kutatja, mi jó, és mi helytelen. Megvéd bennünket a törvények gyártásától, a hamis teljesítmények kényszerétől és ezek hamis örömétől. A mag törvényének fölismerése megóv bennünket a türelmetlenkedéstől is, amikor alig várjuk az általunk fontosnak tartott és elvárt eredményt. Megvéd bennünket az emberi eredményesség kényszerétől, hiszen a mag csak azt tudja teremni, ami ő maga. Isten igéje azt teszi, ami ő maga. A krisztusi ember azt teszi, amit Krisztus tesz, és úgy, ahogyan Krisztus, az ő törvényeinek és eredményeinek megfelelően. A mag törvényében benne van a növekedés elfogadása is, a fejlődés, a változás, a krízis, a várakozás, de alapvetően a bizalom.
A mag teremni fog. A mag termését ki kell várni, s az elvetett magban benne van Isten országának teljessége. A hit magatartása ez. A magot Isten elvetette, annak természete jó. Benne él Isten országa. A mag magától terem a kegyelem rendjében. Isten tehát folytatja a teremtés, az alkotás és az éltetés művét. Lelke erejével átjárja az őt befogadót, s átalakítja, hogy új módon gondolkodjon, szeressen és cselekedjen. A mag magától terem.
