Fotó: News.va
Egész Európa számára drámai és vitathatatlanul fontos időszakot jelentett az 1914 és 1918 között eltelt időszak. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy belássuk, mekkora felfordulást okozott az első világháború, amelyet XV. Benedek pápa „értelmetlen vérfürdőnek” nevezett.
A háború az Osztrák–Magyar Monarchia Szerbia elleni hadüzenetével kezdődött, miután Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst. A gyors offenzívának indult küzdelem végül négy éven át tartó totális háborúvá alakult, amelyben tizenötmillió katona és civil vesztette életét. A háború következményeként teljesen átalakult Európa politikai térképe. Három évvel azután, hogy felhívásai és buzdításai süket fülekre találtak, 1917. augusztus 1-jén XV. Benedek pápa levelet tett közzé, amelyet a háborúban részt vevő népek vezetőinek címzett. „A polgári világ haláltáborrá süllyed?” – vetette fel a kérdést, majd így folytatta: „A dicsőséges és virágzó Európa egy egyetemes őrülettől megszállva valódi öngyilkosságba rohan? A dolgok aggasztó állapota, valamint az emberiség és az értelem hangjának súlyos fenyegetése láttán ismét felhangzik a béke kiáltása, és megújítjuk erős felhívásunkat azok felé, akik kezükben tartják a nemzetek sorsát.” XV. Benedek nemcsak a konfliktus befejezésére szólított fel, hanem nagy gyakorlati érzékkel és bátorsággal konkrét pontokat is megfogalmazott a kormányoknak a megegyezésre. Ezek között szerepelt a fegyverek számának párhuzamos és kölcsönös csökkentése, békítő döntőbíróság felállítása, a tengerek közös használata és a megszállt területek visszaadása. A pápa arra kérte a szemben álló feleket, hogy vegyék figyelembe a népek törekvéseit, összhangot teremtve a saját és az emberiség közös érdekei között. Javaslatot tett Örményország, a balti államok, a régi Lengyel Királyságot alkotó országok helyzetének megoldására. Sajnos minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult: XV. Benedek szeme láttára ment végbe Európa feldúlása, ami húsz évvel később újabb kataklizmához vezetett, a második világháborúhoz. Az emberiség a XXI. században újra megéli ugyanazt az önzést és poklot, a könyörgő szavak ismét süket fülekre találnak. Érdemes e tekintetben is újraolvasni Ferenc pápa üzenetét, amelyet július 7-én küldött a hamburgi G20-as csúcstalálkozóra. Ebben így fogalmaz: „Az emberiség története ma is a jelenlegi és lehetséges konfliktusok széles horizontját tárja elénk. A háború ennek ellenére sohasem lehet megoldás. Közeledik a századik évfordulója XV. Benedek pápa levelének, amelyet a háborúban részt vevő népek vezetőinek írt. Ez az évforduló arra kötelez, hogy kérjem a világtól: vessen véget ezeknek az értelmetlen vérfürdőknek! Tragikus ellentmondást és következetlenséget mutat az, hogy a közös gazdasági vagy társadalmi fórumokon látszólagos egység uralkodik, ugyanakkor akart vagy elfogadott háborús szembenállás van a felek között.” XV. Benedek utolsó elkeseredett lépése a konfliktus megállítására és a béke megteremtésére nem járt sikerrel. Ezeket az elképzeléseket Európa csak a második világháború után tudta megvalósítani.
