Jézus mégis azt mondja erről a barátságtalan barátról: „Mondom nektek, ha azért, mert a barátja, nem is kel fel és ad neki, de a szemtelensége miatt fel fog kelni és ad neki, amennyire csak szüksége van!” (Lk 11,8)
Az élet gyakran tűnik számunkra ilyen barátságtalan barátnak. Mintha nem adná meg nekünk, amire szükségünk van. Hány házasságban kihűl a szeretet! Hány gyereknek nincs békés, harmonikus családi otthona! Hány idős ember marad egyedül! Mennyi igazságtalanságot és erőszakot követnek el a történelemben! Az ember zörget a boldogság ajtaján, és az ajtó – úgy tűnik – nem nyílik ki.
Jézus arra bátorít minket, hogy zörgessünk, kérjünk, keressünk. A zörgetőnek megnyílik az ajtó! Az élet, ez a barátságtalannak látszó barát, adni fog. Isten az embert végtelen szeretettel szereti, boldogságra teremtette. Az Élet Forrása nyitva áll előttünk, ha keressük, rátalálhatunk. Az út, bár sokszor nehéz, Isten kitárt karjaiba vezet. Az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és rátaláljunk a szeretet Istenére.
Egy asszony rengeteg sebet és fájdalmat szenvedett el. Úgy érezte, az élete romjain ül, és már sosem lesz boldog. Aztán egy nap a templomban különleges izzás járta át, és sírva fakadt. Később egy lelkigyakorlaton felismerte, hogy Isten kimondhatatlanul szereti őt, és Krisztus számít rá. A szíve áttüzesedett. Azóta is sugárzik, fényt visz megsebzett, megtévedt fiatalok életébe. Ez a gyengének, összetörtnek tűnő asszony erővel és tűzzel teli emberré lett.
Tudsz-e zörgetni, keresni fáradhatatlanul? Keresni az Élet Forrását, és zörgetni Isten előtt bezárt emberszíveken is? Ha tudsz zörgetni szeretettel és hittel, akkor az ajtó megnyílik előtted!
