A vámszedőket a zsidók megvetették, gyűlölték, sőt tisztátalannak tekintették, mivel pénzügyekkel foglalkoztak, és megrögzött csalóknak, pénzéhes kizsákmányolóknak tartották őket. És egy ilyen embert hív meg Jézus! A vámos felismerte az órát. Hallja a hívó szót, azonnal feláll és csatlakozik Jézushoz. Nincs ellenvetése, nem kér haladékot, ellenkezőleg: határozottan cselekszik, feltétlen készséggel. Egy másik vámos – Zakeus – akiről Lukács tudósít, még egyszer elénk villantja: Jézust éppen ezek az emberek értik meg (Lk 19,1- 10). A két beszámoló feledhetetlen képet rajzol Jézus követéséről, s egyben a róla mondott szavait is szemlélteti (vö. Mt 8,19-22). Így kell cselekedni. Haladéktalanul kitörni a „régi” életből, és merészen belevágni az újba, vagyis Jézus nyomába szegődni.
Az imént meghívott Máté házába invitálja Jézust és tanítványait. Ez a gesztus aztán arra készteti a „kollégákat" és mindenféle „szedett-vedett" népséget, hogy ők is belépjenek, és asztalhoz telepedjenek. Akik hosszú éveken át „árnyékban” éltek, akiktől gőgösen távolságot tartottak, most a csodálkozástól és a félénk reménytől indíttatva előmerészkednek. Fösvény vámosok és esendő bűnösök étkeznek együtt. Középütt Jézus a tanítványokkal, aki egyáltalán nem szégyenkezik ebben a kétes társaságban. Nem aggódik amiatt, hogy a törvény szerint tisztátalanná lesz. Farizeusok érkeznek, hogy kihallgassák a tanítványokat, vagy hogy bizonytalanná tegyék őket: „Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Szerintük mindaz, ami itt történik, visszataszító. Ez nem lehet Isten akarata, és nem állhat összhangban a törvénnyel. Hogyan is hangozhat annak a mesternek a tanítása, aki ilyen botrányt megenged?
Mielőtt megkérdeznék, Jézus máris válaszol: egy bölcs, megcáfolhatatlan közmondással: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.” Nem mondja, hogy a farizeusok az egészségesek közé tartoznak, csupán azt hangsúlyozza: ő a betegekhez küldetett. Azért van itt, hogy megkeresse, elfogadja és meggyógyítsa őket, mint egy orvos. És éppen ezek az emberek, akik után nem nyúl segítő kéz, amely kiragadná őket nyomorúságukból, a legbetegebbek. Közöttük van a helye és hivatása. Szavainak alátámasztásául Ozeás prófétát idézi: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” (6,6). Ezzel a mondattal érzékelteti: amit cselekszik, az nem Isten rendjébe való önhatalmú beavatkozás. Hiszen a próféták által Isten kijelentette már: az embertől nem áldozati adományt vár elsősorban, hanem a másik emberrel együtt rezdülő irgalmasságot. Isten igaz tiszteletének az együtt érző irgalmasságban, a gyengékről és elesettekről való gondoskodásban, a jóságban és szeretetben kell megmutatkoznia. A meghívó szótól lobot vetett Máté szíve. Jézus hozzánk is így szólt egykor: „Kövess engem!” Az egyszerű, ugyanakkor sorsfordító rövid mondatot naponta emlékezetbe kell idéznünk, hogy az ne hamvadjon el, hanem a magunk szerény körülményei között ismételten életre keljen.
